Egy évtized sem kellett, hogy az óráihoz eredetileg az operák világából ihletet merítő márka eljusson a kemény rockig. Íme a Raymond Weil Freelancer ACDC.
A fordulat persze nem egyik napról a másikra jött, és természetesen a cég élén végbement generációváltásnak is betudható. Arról nem is beszélve a vásárlóközönség is megváltozott. Az opera már messze nem bír akkora presztízzsel, mint a 70-es években, és annak a kornak a vásárlói sincsenek már tömegesen jelen a piacon. Nem úgy azok, akik fiatalkorukban az ACDC koncertjein zúztak, és ma már könnyen megengedhetnek maguknak egy svájci órát.
A Raymond Weil Freelancer ACDC persze nem a semmiből jött. Ez már a negyedik modellje a legendás együttesekhez köthető Raymond Weil óráknak. A sort a Beatlesszel nyitották, őket követte David Bowie és Bob Marley. Ugyanakkor a Raymond Weil Freelancer ACDC az első olyan “együtteses” karórája a márkának, amelybe saját manufaktúra szerkezetük, az RW1212 került.
A manufaktúra kalibert a Sellitával együtt fejlesztették, és sok rokonságot mutat az ETA 2824-es kaliberével. Jelentős különbség azonban a billegő szerkezeten belüli elhelyezkedése. Ezt úgy módosították, hogy a billegő szinte egy síkba kerüljön a számlappal. A billegő látványos hidat is kapott, amely elemmel az óra megjelenése egy tourbillonéhoz hasonlít.
Hogy ez az óra mihez viselhető, abba most különösebben nem szeretnék belemenni. A 42 milliméteres átmérője minden további nélkül alkalmassá teszi hétköznapi viselethez, a bőrkabát szegecseit idéző indexek azonban egy kicsit kilógnak a sorból, ahogy az ACDC felirat is, amelyre egyébként a bőrszíjra is jutott. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy jól utánozza Angus Young (az együttes gitárosa) stílusát, aki mint tudjuk, fiúk iskolai egyenruhájában lép fel. Hogy viselné-e ezt az órát, azt tőle kell megkérdezni.
[ape-gallery 2222]
