A Parmigiani Fleurier Tonda 1950 egy igazi klasszikus, de immár eljött a modellfrissítés ideje. Hogy ez mennyire sikerült, az ízlés kérdése.
Az évszám a kollekció nevében a márka névadója, Michel Parmigiani születési évére utal, de valójában a formatervezés az, ami igazán elárulja az óra eredetét. A harmóniát sugárzó külső nem véletlen: ahol csak lehet, az aranymetszés szabályát igyekeztek betartani. Ez az arány jelenik meg a természetben is, így valóban természetes az a kiegyensúlyozottság, amit az órára pillantva felfedezni vélünk.
Egyből adódik is a kérdés, hogy ha valami ennyire kiforrt, akkor érdemes-e hozzányúlni, lehet-e rajta javítani? Olyan nagy módosításokat természetesen nem eszközöltek. A tok teljesen változatlan, maradt 39 milliméter az átmérője, és természetesen továbbra is nemesfém, vörös- vagy sárgaarany az anyaga. Ugyan nem kizárt, hogy acélból is elkészítik majd a ráncfelvarráson átesett változatot, de az eddigi gyakorlatból kiindulva erre biztos csak egy-két, vagy még több év letelte után kerül sor.
Szintén kitartottak a szerkezetnél. Tették ezt nagyon helyesen. A PF701-es kaliber ugyan csak egy hárommutatós, automata alapszerkezet, és a 42 órás járástartalék a is lehetne valamivel több, viszont lapos. Magassága pusztán 2,6 milliméter, ezzel pedig a leglaposabb automata szerkezetek közé tartozik. A csúcstartó 2,23 milliméternél jár. Ugyanakkor a tokot az arányok megtartása érdekében nem “lapították ki”, maradt kecsesen 8 milliméter.
A frissítés így kizárólag a számlapra vonatkozik. Látszólag olyan sok minden nem történt. Megjelent egy percskála és körökkel három részre tagolták a számlapot. Ezen kívül a márkanév felirata körül eltűnt az ovális gyűrű, és csontvázasították a mutatókat. Ez utóbbi a használhatóságot hátrányosan befolyásolja. Az elődmodell mutatóit ugyanis lumineszcens festékkel látták el, így az óra sötétben is leolvasható volt. Mivel elegáns, öltönyóra jellegű időmérőknél ezzel ritkán találkozni, ezért még előnynek is számított. A számlap tagoltságával és a percskála megjelenésével az óra megjelenése dinamikusabb lett, ugyanakkor elveszett az elődmodellből áradó harmónia nyugalma.
Egyelőre nem vezették ki a korábbi Tonda 1950 modelleket, sőt, a “ráncfelvarrott” modellekből még csak ez az egyetlen kivitel (sárga- és vörösarany tokkal) jelent meg a választékban. Persze egy kicsivel többet is kérnek érte, 19500 frank a listaára, ami az elődhöz képest nyolcszázzal több. Nem nehéz észrevenni, hogy egyelőre tesztelik vele a piacot.