Ahhoz képest, hogy a berlini fal lebontását követően alapított Nomosnak versenytársai nyomására a bíróságon kellett bizonyítania, hogy méltó a glashüttei név viselésére, a Nomos Zürich Weltzeit nachtblau esetében ez már kósza gondolatként sem merülhet fel.
A Nomos már akkor saját kalibereivel látta el óráit, amikor mások még mindig az ETA-ra hagyatkoztak. Ráadásul a saját szerkezettel szerelt modellekért messze nem kértek annyit, mint amennyit ma általánosságban elkérnek felárként egy manufaktúra szerkezettel szerelt modellért. Egyedül a rendkívül szigorú bauhaus külső és a kis tokátmérő szűkítette le a potenciális vásárlók körét. Mindkettőre gyógyírt kínált a Nomos Zürich Weltzeit nachtblau.
A második zónaidőt is kijelző óra 40 milliméteres tokjával abszolút értelemben nem nőtt óriásira, de a Nomos korábbi méreteihez képest bizony nagynak számít, a számlap strukturáltsága pedig sikeresen oldotta a sokak által ridegnek tartott bauhaus stílust. Színekkel a Nomos eddig sem állt hadilábon – elég ha csak a 12 különböző szürke árnyalatú számlappal készített Orion sorozatára gondolunk. A Nomos Zürich Weltzeit nachtblau esetében nem is az éjkék számlap az igazi újdonság, még akkor sem, ha a piros hangsúlyok egy kis sportosságot is csempésznek az óra megjelenésébe, hanem az, ami a számlap alatt bújik meg. Természetesen nem a szerkezetre gondolunk – ahogy említettük, azt a Nomos már régóta maga készíti – hanem a szabályzásra.
A gátkerék, a horgony, a billegő és a hajszálrugó is Glashüttében készül, azaz a Nomos teljes egészében kiváltotta a svájci óraipartól való függőségét. Tegyük hozzá, hogy egyben az első olyan márka a középkategóriában, aminek ez a lépés sikerült, és ennek függvényében még az árak is tolerálható tartományon belül maradnak. Az éjkék Zürich Weltzeit esetében konkrétan nem változik – ugyanúgy valamivel négyezer euró fölötti összeget kérnek érte, mint a svájci szabályzással szerelt világos számlapos változatért.
[ape-gallery 782]
