Nagy valószínűséggel amúgy is megtörtént volna, a kvarcválság csak jelentősen felgyorsította a folyamatot, azaz a svájci órák piacának koncentrációját. Nem pusztán arról van szó, hogy egyre több márka kerül hús-vér tulajdonosoktól különböző luxuscsoportokhoz, hanem jóformán a piac összes aspektusát igyekeznek ellenőrzésük alá vonni.

A legelőrébb jelenleg a Richemont-csoport jár, amely különösen az online értékesítés terén vert rá egy-két kört a többi jelentős csoportra. Az internet világához való nyitott hozzáállás nagy valószínűséggel a csoporttól tavaly távozott, az IWC-t sokáig igazgató, majd a csoport teljes óra részlegéért felelős George Kernnek köszönhető. Immár a Breitlinget igazgató csodamenedzser biztosan elismerősen bólintott, amikor a Richemont 100% tulajdont szerzett a luxustermékek online értékesítésében úttörő, és jelenleg egyben legnagyobb részesedéssel rendelkező Yoox Net-a-Porterben.

A Richemont azonban nemcsak online nyomul. Már hosszú évek óta saját, egymárkás butikokat nyit, közvetlenül elégítve ki azok áruszükségletét, kiiktatva ezzel a nagykereskedőket, és zsebre téve az ő árrésüket is. De ebben a döntésben nem kizárólag a profit motiválja őket, hanem talán még ennél is fontosabb, hogy ellenőrzést gyakorolhatnak a terjesztés fölött, ami végeredményben a márkaarculat megőrzését, építését segíti elő. Ezért vásárolták vissza készpénzért a 2015-16-os óraipari miniválság alatt a nagykereskedések nyakán maradt készleteket. Ezek régebben nagyon nagy valószínűséggel a szürke piacon kötöttek volna ki, és igen jelentős engedményekkel értékesítették volna. Ha azonban egy luxusterméket féláron lehet megvenni, az nem luxustermék. Most azonban állítólag nem ez történt. A használható elemeket (zömében a szerkezeteket) megmentették, a maradékot pedig megsemmisítették.

Szintén ebbe a trendbe illeszkedik a csoport legújabb húzása, Nagy-Britannia legjelentősebb, használt órákat értékesítő vállalkozásának, a Watchfindernek a felvásárlása. Ezzel ugyanis a csoport itt is ellenőrizheti a piacot. Igaz, ez egyelőre csak egy nagyon kis szelet belőle, de ha ez a tesztnek tekinthető projekt beválik, szinte biztosan egyre nagyobbat igyekeznek majd kihasítani belőle. Az elképzelés itt is az árak ellenőrzése, és azon keresztül a márkaimidzs megőrzése, illetve az új termékek értékesítésének megkönnyítése. Persze az sem egy utolsó érv, hogy nyilván könnyebben vesz valaki egy új IWC-t akkor, ha a meglévő régiét beszámítják.

Amennyiben a Richemont-csoportnak bejön a számítása, a többi csoport is lépéskényszerbe kerül, aminek szinte biztosan a vásárlók isszák meg a levét. Egy önálló kereskedő ugyanis nagyobb valószínűséggel értékesített engedménnyel egy adott órát. Ennek szerencsére az tud ellenhatni, hogy a vásárlók egyre nagyobb része tájékozott, és igyekszik a lehető legjobb ár/érték arányt megtalálni.