Ahogy ezen az esős májusi napon kinéz az ember az ablakon, az jut eszébe, hogy legjobb lesz már az utcán is vízálló órát hordani. Kézenfekvő lehet a legegyszerűbb sportóra is ilyenkor, de mi most sokkal különlegesebbeket választottunk bemutatónk alanyaiul. Olyanokat, amelyek nem köszönnek vissza egyhamar más kezéről. Idei újdonság és különleges mindegyik, de nem valami agyament extrém darab egyik sem, és bár nem a legolcsóbb szegmensből valók, kisebb-nagyobb megerőltetéssel még akár meg is vásárolhatók.

JeanRichard Aquascope

A JeanRichard Aquascope dizájnja egyenesen a 60-as éveket idézi fel. Egyszerű és nagyon jellegzetes formájú a 44,5x40 milliméteres óratok, melyet a két oldalán található két egyforma korona szimmetriája tesz egyedivé. A JeanRichard cég büszkesége, a saját gyártású JR1000-es automata szerkezet ketyeg benne. Ahogy egy profi alapműszerhez illik, ezen sem találunk felesleges komplikációkat. Az egyetlen furcsaság, a 9 óránál látható második korona is gyakorlati funkcióval bír, nemcsak szimmetriát szolgáló látványelem. Becsavart helyzetében az ez esetben a tok külsejére került búvárgyűrűt rögzíti fixen. A gyűrű és a számlap is a 60-as évek stílusában készült, amely a kutató, ipari és sportbúvárkodás igazi hőskora volt. Az ütések és más külső hatások ellen remekül védi a tok kialakítása mindkét koronát. Nem a retródizájn, hanem a 300 méteres vízállóság és a többi szabványos tulajdonsága emeli a professzionális búvárórák közé a JeanRichard Aquascopot. Ilyen a kiváló láthatósága is, amely nélkül elképzelhetetlen egy búváróra.
A bemutatott órák mindegyike legalább 300 méterig vízálló, de valamiért fontos a mérnököknek az 1000 méteres vízállóság, két modellünk tehát akár a 100 bar nyomást is kibírná. Többé-kevésbé ismert, hogy a búvárórák bizonyos közös tulajdonságokkal is kell, hogy rendelkezzenek, melyeket - illetve melyek vizsgálatát, ellenőrzését - szabványok szabályoznak. Az első és legfontosabb, vagy legalábbis leginkább magától értetődő, a vízállóság ügyének tisztázása.
Az ISO 6425-ös szabvány , illetve az ennek megfelelő NIHS 92-11-es svájci óraipari norma legkevesebb 100 méteres vízállóságot ír elő. Az órákon a garantált  vízállóság mértékét egész 100 méterekben kell feltüntetni, és laboratóriumi körülmények közt ezt 20%-kal meghaladó nyomáson kell kipróbálni.
A próbákon különféle nyomásokon és hőmérsékleteken, szélsőséges értékek hirtelen változásait is el kell viselniük az óráknak. A vizsgálatok végén a legalább 40 fokra felmelegített órák üvegét jeges vízzel hűtve az üveg belső felületén nem szabad párafoltnak megjelennie. Ez bizonyítja, hogy még a legkisebb vízmennyiség sem juthatott be az óraszerkezet közelébe.

Audemars Piguet,
Royal Oak Offshore Diver

Az AP órakollekciójának, elképesztő óracsodáinak egyike-másika még a szakember szemében is csak kissé (vagy nagyon is) „túltervezett”, olykor hordhatatlan, máskor és többnyire megvásárolhatatlan érdekesség. Ez a búváróra azonban nagyon is józan tervezés eredménye, így aztán, legalább is AP-mércével mérve igencsak visszafogott darab. A forma persze most is összetéveszthetetlen, de azon túl semmi hivalkodó, még a méret sem, az átmérője csupán 42 milliméter.
Az Offshore Diver dedikált célközönsége a katonai és tengerészeti, valamint az egyéb kutató- és ipari búvárok. A cégnél azért azt sem felejtik el megemlíteni, hogy az óra mindenféle vízi sportokhoz is remekül alkalmas, hiszen a profiknál azért tágabb vásárlóközönségre van szükség.
Egyszerűen egy masszív, ellenálló óra készült tehát az AP műhelyében, amely elsősorban 300 méteres vízállósága, de persze más tulajdonságai alapján is valóban számíthat a professzionális vásárlókra.
Az óra szerkezete a cég saját 3120-as automata kalibere, melyen a naptáron kívül semmi komplikációt nem találhatunk. 60 óra járástartalék, sík hajszálrugó, valódi billegőhíd és inerciális szabályzás jellemzik, vagyis bonyodalmak helyett inkább célszerű egyszerűség és ellenálló képesség.
A búvárórákon megszokott forgatható gyűrű itt belülre, az üveg alá került és a 10 óránál elhelyezett koronával kezelhető. Véletlen állítását kizárja, hogy ez a korona is menetesen záródik.
Az említett szabványok előírják, hogy a pontos időt – itt a számlapot és a mutatókat –, valamint a kiegészítő időelőválasztó egység – jelen esetben a búvárgyűrű – helyzetét sötétben is le kell tudni olvasni 25 centiméterről. Na meg a megbízhatóság szempontjából megkövetelt első alapinformációt is, hogy az időmérő rendszer egyáltalán működik-e. Ezért láthatunk a jól leolvasható számlapon az óra- és a percmutatókon felül mindig valamilyen világító jelzéssel ellátott másodpercmutatót is a búvárórákon.

Oris „Col Moschin”
Limited Edition

Az Oris cégnek már nagy gyakorlata van különféle speciális búvárórák gyártása terén. A Col Moschin óra a cég ProDiver órájának egy különleges, limitált, 2000-es példányszámban készülő változata. Az olasz különleges erők egysége, a „9º Reggimento d’Assalto Paracadutisti – Col Moschin”, azaz a 9. ejtőernyős támadóezred igazán nem hétköznapi csapat. A Col Moschin (Moha-csúcs) tagjai 9000 méterről végzett ejtőernyős ugrásra és 40 méteren történő búvárkodásra is kiképzést kapnak a két év alatt, hogy a sivatagi és magashegyi próbákról ne is beszéljünk. Az Oris órája erre a rendkívüli körülmények közti használatra készült. Egy órának a legnagyobb fizikai próba a merülés, így ha búváróraként megállja a helyét, akkor mindenre jó lesz. A ProDiver tökéletesítésében is közreműködött a speciális egység. Apró módosítások után kapták meg bevetési óraként az órát, amely most már mindenben megfelel igényeiknek. Hogy kesztyűben is könnyen kezelhessék, hatalmas, 49 milliméteres lett az egyébként akár 1000 méterig is nyomásálló tok, de minthogy titánból készült, nem nehéz az óra. Fegyverszínre sötétített DLC (Diamond Like Carbon), nem fénylő bevonata csak még szigorúbbá teszi, mert a rejtőzködés, nem a látványosság volt itt a cél. Az órának minden részlete hasonló, katonásan célszerű és csak profi megoldásokat tartalmaz. A ilyenek az RSS (Rotation Safety System) nevű, a búvárgyűrű véletlen elfordulásától védő szabadalmaztatott rendszer és az ISO 764 (DIN 8309) szerinti különlegesen erős mágneses védelem is. (Az RSS rendszerű gyűrű alaphelyzetében reteszelt, csak „kihúzva”, azaz a toktól kifelé elemelve lehet forgatni.) A rendkívüli óratokban nem valami kényes, manufakturális finomság, hanem egy olyan, ETA-alapú, módosított szerkezet méri az időt, amely már bizonyított más extrém órákban is. A korábbi kettőhöz képest ez az óra egy mondhatni durvább, de sokkal komolyabb, igazán fegyverkivitelű eszköz. Ennek megfelelően az óraszíj is sokkal profibb, hosszabbítást is lehetővé tevő zárat kapott.
A katonai felhasználás közepette valóban előfordulhat, hogy erős mágneses térbe kerül egy óra, amitől persze védeni kell. Nem lenne tőle komoly baja, de amíg az erőtérben van, akár meg is állhat, és visszamaradó hatásként tartós pontatlansággal lehetne számolni. Ettől a külső mágneses befolyástól védett az AP és az Oris órája is, de a fenti szabványok a külső közvetlen fizikai erőhatásoknak való ellenálló képességet is elvárják.
A bemutatónkban szereplő valamennyi óra ki kell, hogy bírja, ha 200 N erővel próbálják a karról letépni. Nem szakadhat le az óra és semmilyen része nem válhat le róla ekkora erőtől, sőt minden külső részegysége működőképes kell, hogy maradjon.

MIDO
All Dial Helium Valve

Nem biztos, hogy a Le Locle-i Mido cég egyetlen értékes hagyatéka, de az igen, hogy a mai kollekciót teljesen meghatározza, uralja egy sajátos forma. Egyenesen a római Colosseum alakjából vezetik le óráik formát, aminek lényege a számlap felől távolodva egyre táguló tölcsérforma, ami szinte az óra teljes átmérőjét kitevő számlapokat eredményez. Óránk nevében is erre utal az „All Dial” kifejezés, de éppen a szabványok előírta forgatható gyűrű szűkíti be átmérőjét, így már korántsem „teljes” ez a számlap. De nem baj! Ha már szabványok rendelkeznek róla, persze, hogy majdnem egyforma minden búváróra, legalábbis számos közös jegy jellemzi őket. Ezt a Midót is a kontrasztos fekete-fehér számlap, a maga egyszerű, de határozott grafikájával és mutatóival határozza meg első látásra. Aztán másodikra is, de hát ez a búváróraműfaj nem a csillogó részletekről, sokkal inkább a technikáról szól. Az pedig rendben van, hiszen az óra ETA 2836-2 típusú szerkezetét rejtő 42 milliméteres tok itt is 300 méterig vízálló, melyet menetesen záródó korona és persze a búvárgyűrű tesznek jellegzetesen búvárórássá. A korona itt a tok oldalába süllyed becsavaráskor, védőnyúlványok nincsenek, talán, hogy a „kolosszeum” szabályos formáját ne törjék meg. Lehet, hogy arktikus, vagy sivatagi körülmények közt tevékenykedő speciális katonák nem ezt választanák, de azért nagyon rendes és jól használható búváróráról van szó. Extra funkciói a legtöbb esetben, és itt is csak felesleges héliumszelepben, és az óraszíj sokkal hasznosabb gyorshosszabbítási lehetőségében merülnek ki.
A némelyik búvárórán megtalálható héliumszelep nem kötelező kiegészítő. Még a foglalkozásszerűen merülők közül is csak keveseknek és ritkán lehet rá szüksége, olyankor, amikor sokáig tartózkodnak nagynyomású hélium légkörben. A szelep a dekompresszió során jut szerephez, amikor rajta keresztül távozhat el a nagyobb külső nyomástól addig az órába bekerült gáz. (A természetben létező egyik legkisebb a hélium molekulája, így képes a fémek atomjai között átdiffundálva az óra belsejébe bejutni.)
A jobb híján búvárgyűrűnek nevezett kis eszközzel rendre találkozunk, ha búvárórákat látunk, vagy róluk beszélünk. Persze, hogy ennek meglétét is a szabvány követeli meg, ha nem is ilyen konkrétan gyűrűformában. Csupán az van előírva, hogy az órának az alap időkijelzésen felül egy attól (tehát esetünkben a számlaptól) független idő-előválasztó egységgel is kell rendelkeznie. Előírják még a percek és öt percek skálázását is persze, de ez már nem annyira feltűnő. A lényeg, hogy egy megfelelő beosztással ellátott forgatható gyűrű a célnak – vagyis, hogy percpontosságú időtartamokat lehessen segítségével mérni – és így a szabványnak is tökéletesen megfelel.

Porsche Design
P’6780 Diver

A cég 38 éves fennállása alatt a 6780-as csupán a második a létrehozott búvárórák sorában. Nem kapkodták el, annyi bizonyos, de lássuk, mit is alkottak a német kézben lévő, osztrák tervekkel dolgozó, svájci márka műhelyeiben! A személyesen F. A. Porsche által tervezett 1983-as Ocean 2000 órát nehéz lesz feledtetni, de talán sikerül. A 6780 egyszerűsítve csak olyan, mint a többi automata búváróra, de nem kell nagyító alá tenni, hogy kiderüljön, mennyire más. Mondhatni itt, hogy a látvány magáért beszél, de legalábbis előkészíti a terepet a fejünkben, hogy könnyebben befogadjon majd valami szokatlant. A 6780 esetében a búvárórák fentebb hangsúlyozott kváziegyformaságával szakít a Porsche Design, ahogy egyébként ezt tőlük megszoktuk és el is várjuk. Az anyaghasználat nem olyan forradalmi, amilyennek egykor számított a titán, de az acéllal együtt alkalmazva azért érdekes. Az látványa tényleg rendhagyó a búvármezőnyben, hiszen felül látjuk a nagyméretű, de eldugott koronát és van még fent két nyomógomb is. Hamar kiderül, hogy ezeket egyidejűleg megnyomva lehet a szerkezetet tartalmazó konténert a titánkeretből kiemelni, kibuktatni. Minthogy ehhez két kéz kell, s a korona kezelése csak ez után lehetséges, a véletlen tekergetés, állítgatás vagy visszacsukás előtt a korona kihúzva felejtése kizárt. Ezt szolgálja a fura tokkonstrukció, semmi mást, hacsak az extravagáns megjelenést nem számoljuk ide. A számlap és a mutatók látványa egyszerre modern és retróhatású.
A kontrasztos színek és a vaskos mutatók divatja még a 70-es években tetőzött, mostanában pedig tudjuk be szépen a célszerű leolvashatóságra való törekvés jelének.
Az 1000 méterig vízálló óra 46,8 milliméter átmérőjű, de a számlapátmérőt, így a leolvashatóságot is erősen beszűkíti a körülötte forgatható, cseppet sem szokványos gyűrű. Az óra remek ötleteken alapuló, hibátlan kivitelű és meghökkentő részletekkel bír (ilyenek a kiváló gumiszíj és annak zárja is), de a jelenlegi mezőnyből, még ha sokan választanák is ki maguknak, biztosan nem a professzionális felhasználók tennék.