A cég története messziről indul és még rövidítve is hosszú és bonyolult, de megkerülhetetlen. Történt, hogy 1860-ban a svájci Jura-hegységbéli Saint-Imier faluban egy alig 20 esztendős órásmester, bizonyos Edouard Heuer megnyitotta órásműhelyét. Néhány év múlva aztán Bielbe költözött, és már 1866-ban saját – egy kulcs nélküli felhúzószerkezetről szóló – szabadalmi kérelmet nyújtott be. Ezzel a megoldásával, mellyel a bécsi világkiállításon nagy sikert aratott, egy csapásra a figyelem középpontjába került. Cégének jövőjét azonban egy másik találmánya szabta meg örökre.
Az idő, mondhatni, egyre gyorsult.
A ló- és agárversenyeken, majd az atlétikai sportélet kialakulásával egyre fontosabbá vált a versenyidők pontos mérése. A fiatal Edouard Heuer, minthogy figyelemmel kísérte a sportokat, természetesen fordult a sportidőmérők fejlesztése felé. 1882-ben Heuer cégénél – az elsők egyikeként – már nagyobb sorozatokban készültek a stopperórák.
Aztán 1886-ban bejegyzésre került az a találmánya, amely sok kronográfórában ma is megjelenik. Ez egy lengő kapcsolótengely, amellyel az óra alapidőmérő része szét- és összekapcsolható a stopperrésszel. Addig, ha a pontos időt mutató óránk mellett stopperórára is szükségünk volt, bizony két órát kellett hurcolni. Heuer találmánya lehetővé tette, hogy egyazon óra a pontos időt és a mért tartamot is megjelenítse.
Amikor aztán a huszadik század elején a kibontakozó motorizációval egy időben az autó- és motorsport is megjelent, a stopperóráknak még erősebben nőtt a keletje. Stopperórái hamar hírnevessé tették a Heuer-márkát, de szerencsére az Edouardot követő generáció sem csak ült a babérjain.
Fiai, Jules-Edouard és Charles-Auguste képesek voltak még feljebb emelni a cég csillagát. Fiatalkori utazásaik során helyesen mérték fel a Svájcból alig érzékelhető folyamatokat. A gyorsan változó, megújuló világ tömegével igényelte a Heuer-fivérek újszerű óráit.
1911-ben például elkészültek a szintén szabadalmi védelmet kapott fedélzeti órával, a Time of Trippel. Az autó vagy akár repülő műszerfalára is szerelhető különlegesség a pontos idő mellett az úton töltött időt mérhette. Az akkoriban alakuló aviátorklubok körében óriási volt a sikere.
1916-ban megint több mint újszerűt alkotott a testvére halála után egyedül maradt Charles-Auguste; elkészült az első Micrograph. Ebben az időben a többi gyártó szerkezetei csak egyötöd másodperces pontossággal mértek.
A századmásodpercnyi időkülönbségeket is mérni tudó újdonsággal, a Micrograph-fal a Heuer fényévekkel előzte meg korát.
A Heuer név ikonná vált a sportidőmérésben. A Micrograph és a Microsplit órák egyedülálló sikere egyenesen az olimpiákra repítette a Heuer zsebkronométereit. 1920 után a ’24-es és az ’28-as olimpián is Heuer műszereivel mérték a versenyidőket.
Közben már javában a karórakorszakban járunk. Az autóversenyzés hőskorának talán legemlékezetesebb helyszíne volt és ma is üzemel a Milánói Automobil Klub világelső döntött pályás betonteknője, az Autodrom Monza. Ennek tisztelegve készítette el a Heuer a Monza karórát 1930-ban, s ettől kezdve a cég neve szinte egybeforrt az autósportok világával.
De nem csak az autóversenyzésre figyelt a Heuer, melynek további történetéből csak szemelvényszerűen idézve is tekintélyes lista jöhet össze.
• 1931-ben Auguste Picard professzort, sztratoszférarepüléséhez gratulálva, egy Heuer aranykronográffal ajándékozta meg Biel városa. (Ő ’47-ben egy második, rádiummentes darabot is kapott, hogy az óra ne zavarja a kozmikus sugárzás mérését.)
• 1933-ban indult útjára az első fedélzeti stopperóra, az Autavia és a nyolc napos járástartalékú Hervue, amely az előzővel párban műszerfalra szerelve számos versenyautóban és repülőn szolgált.
• 1948-ban megjelenik a kifejezetten repülőgép-vezetőknek szánt Auto-Graph, amely a stopper funkció mellett könnyen használható sebesség és fogyasztásmérő skálát is kapott.
• Ezt 1949-ben a gyönyörű Mareograph követte. Ez az USA-ban Seafarer néven forgalmazott óra volt az első amely a vitorlásversenyzőket segítő ötperces visszaszámláló funkcióval is rendelkezett.
• 1955-ben az első Twin-Time, ’58-ban egy újabb fedélzeti páros, a Rally Master, 1960-ban pedig egy szenzációs – még asztali kivitelű – kvarckronográf, a Slalom Timer következett.
• 1962-ben John Glenn űrhajós kezén is egy Heuer stopperóra ketyegett Ez volt az első svájci óra az űrben!
• Az első Carrera kronográf 1964-ben jelenik meg. Az órával Jack Heuer az 1950-től megrendezett Mexican Carrera Panamericana versenyzőire emlékezett. A versenysorozatot sorozatos tragikus balesetek miatt függesztették fel még 1954-ben.
• 1969-ben bemutatják a Monaco órát, amellyel az első automata kronográfot és az első hermetikus kivitelezésű szögletes óratokot ismeri meg a világ.
• 1971-től 1979-ig a Ferrari csapat hivatalos időmérője a Heuer.
• 1975-ös a Heuer-Ferrari Chronosplit kronográf a maga különleges, LED- és LCD-technikát is alkalmazó kijelzőivel.
• 1982-ben mutatják be a 2000-es sorozatú karórákat. Ezek utódja a mai Aquagraph-család.
• 1987-ben az S/el karórák családját mutatják be, melyet kevés változtatással, 1999-től Link néven ma is megtalálni a kollekcióban.
A legfontosabb órák bemutatásán keresztül nem ismertük meg a cég történetét, nem érthetjük még a siker receptjét. Ugyanígy, párhuzamos kronológia lenne felállítható a Heuer különféle sportágakkal, sportrendezvényekkel kötött szerződéseiből, vagy akár az évtizedek sorának reklámkampányairól, esetleg a márka arcául szegődött hírességek soráról is. Ezek együtt már tényleg a titok közelébe visznek, de a kulcsot minden bizonnyal az 1985-ös esemény jelenti, amikor a TAG-csoport – amely addig a Formula–1 autók turbótöltőinek gyártójaként volt híres – felvásárolta a céget. Ezzel olyan modernizálás kezdődött el, amely napjainkra a svájci óraipar legnagyobbjai közé emelte az azóta is TAG Heuer-néven ismert céget.
1996-ban újabb, érdekes sikersorozat kezdődött a TAG Heuer életében. Ekkor mutatták be a klasszikus Carrera óra  reinkarnációját. Ezt követte a Monaco 1998-ban, majd 2000-ben a Monza. Az emlékezetes időmérő legendák megújult formában születtek újjá. Automata szerkezetek, modern anyagok jelentek meg az eleinte Classics gyűjtőnéven említett régi újdonságokon. A TAG Heuer értékes örökségét ötvözik ezek az órák a modernséggel, és a mai ember erre igen fogékony.
A Classics nevet elhagyva, napjainkban már önálló életet él a Monaco és a Carrera is, mindkettő egész modellcsaládot alkot, a Monza pedig lassan kikopni látszik a kínálatból.
A Monacónak különféle színváltozatai, különleges, limitált példányszámú verziói is megjelentek az évek során, majd az egyszerűsített, stopper nélküli verziót is megismerhettük. Stopperrel vagy anélkül nagyon jellegzetes, markáns óra a Monaco. Erőteljes megjelenés, határozott vonalak, hangsúlyos élek jellemzik a négyszögforma órát. Megjelenése idején még mérete is furcsán nagynak tűnt, mára azonban „utolérte a divat”. Olyannyira, hogy gyöngyházzal, pasztellszínekkel, olykor gyémántokkal is nőiesített példányaival már hölgyek csuklóján is találkozhatunk.
Az új Carrera is szép karriert futott be az elmúlt bő tíz év alatt. A kronográfot egyszerű automata, majd a TwinTime-modellek követték. A kronográfverziók lassan nőttek is kicsit, miközben számos színváltozatuk is elkészült. A kiemelkedő és tartós siker talán ennek is köszönhető, minthogy az adott színvilágú órához stílusban és színben mindig tökéletesen illeszkedő szíjakat is kínál a TAG Heuer.
Az értékes és gazdag örökség fontosságát már régen felismerve, sok munkát fektettek a TAG Heuer vezetői, hogy méltó helyet biztosítsanak a múlt bemutatásának. Hosszas készülődés, tervezgetés után végül belevágtak egy gyári múzeum létrehozásába. Ennek gyümölcse a cég féltett kincse, a nemzetközi sajtónak 2007-ben büszkén bemutatott „TAG Heuer 360” Múzeum. Az óramúzeumokban amúgy sem szűkölködő La Chaux-de-Fonds, amely a TAG Heuer cégközpontjának is otthont ad, újabb múzeummal gazdagodott tehát. A 200 négyzetméteres bemutatótérben a cégtörténet legfontosabb személyiségeinek, pillanatainak és persze a legsikeresebb óráknak állítanak emléket. Az „idővonal” a valóságban is megjelenik egy 50 méteres, hátulról megvilágított grafikus szalag formájában. A mennyezetről a falak mentén körbefutó 97 négyzetméteres vászonra tizenkét összehangolt projektor vetíti a 360 fokos látványt.
300 nevezetes TAG Heuer órát, 125 fotót, reprodukciót, 8 darab 32 colos képernyőn futó különféle videót és persze a 2 millió kockából álló panorámafilmet élvezheti itt a látogató.
A hiteles múlt ihlette modern karórák sikere nyomán már az újabb csúcskollekció is megjelent a láthatáron. Magyarországon is útjára indul hamarosan a nemzetközi viszonylatban már bemutatott, és itt-ott már kapható Grand Carrera-család. A neki szánt kiemelkedő szerepet az átlagosnál magasabb ár, de az ehhez illőn kiemelkedő minőség is jelzi. A Grand Carrera-kollekció dizájnelemeinek zöme természetesen a már megszokott Carrerából vezethető le, de a számlapok, a kijelzés módjai teljesen eltérők. A másodperc- és a stopperfunkciók segédszámlapjai újszerűen, diszkréten jelennek meg. A TAG Heuer Grand Carrera többet érdemel azonban ennél a néhány szónál, ezért a kollekció alapos bemutatására még vissza kell térnünk. Talán már a következő számunkban bemutathatjuk az izgalmas újdonságokat, addig pedig legyen elég a néhány kedvcsináló fotó!
Az igazán figyelemre méltó TAG Heuer-kollekció szinte az egész világon sikeres. Az egykori Classics-család, a Monaco és a Carrera újabb és újabb tagjaival bővül, s arat további sikereket. Ami azonban még meggyőzőbb, a kínálat egységessége, amely nem mond ellent a sokféleségnek. Különösen fontos, hogy az  említett klasszikusok és talán még a golfóra kivételével minden TAG Heuer legalább 200 méterig vízálló – a női modellek is! Ezek a hölgyeknek készített órák akár gyöngyházzal és gyémánttal díszítettek is lehetnek. Ellentmondásosnak tűnik, de a kereslet nem ezt mutatja, hiszen nagyon kedveltek ezek az elnyűhetelen, de mégis nőies darabok. Ha nem is csak ezekben kell keresni a TAG Heuer sikerének titkait, ezek a tulajdonságok bizonyosan kiemelik a márkát a mezőnyből, amely mára a földkerekség negyedik legnagyobb óragyártójává nőtte ki magát. Az egész világ pedig ugye nem tévedhet!...

O. G.