Már majdnem egy éve, ez év januárjában mutatkozott be a Piaget órakollekciójában az Altiplano Skeleton Ultra Thin, amely rögtön két rekordot is elhódított, meg kell hát ismerjük egy kicsit. A cégnek több mint 50 éves gyakorlata van a szuper lapos órák készítése terén, érdeklődő olvasóink számára még szerkezeteinek fejlődése is nyomon követhető volt lapjainkon keresztül az elmúlt években. Tavaly még úgy tűnt, hogy a szuper lapos automata órák terén az utolsó fejlesztéssel, az évtizedes 12P-szerkezet mikrorotoros konstrukciójának tökéletesítésével, azaz a 1208P-szerkezettel eljött a végső állapot. Azt hittük, itt már nincs mit tenni, de a Piaget, miközben a komplikált óráiról sem feledkezett meg, csavart még egyet a dolgon és bemutatta az amúgy is különlegességszámba menő szuper lapos Altiplano óra szkeletonizált változatát. Egy csapásra elnyerte a világ leglaposabb szkeletonizált automata szerkezete és az ilyennel szerelt órák leglaposabbikának a címét a maga 2,4, illetve 5,34 milliméterével.

A rekordok hallatán persze, hogy felkapja a fejét az ember, de ha rágondol, hogy mennyire agyoncizellált, barokkos a világ szkeletonóráinak a többsége, hát el is megy a kedve. Ám a Piaget ráérzett, hogy a hagyományos, finom óraművesség manufakturális eszközeivel is modern órát kell alkotnia, ha komoly érdeklődésre számít. A modernizálás már akkor kezdetét vette, amikor az Altiplano órák 38 milliméteresre nőttek, úgy néhány éve. A törekvés a új Altiplano Skeleton Ultra Thin órán mutatkozik meg leginkább, de miután tetten értük, belegondolhatunk abba is, hogy az egész Piaget-kollekciót is mennyire áthatja.

Láttunk már sok-sok, kézzel, gondosan, mívesen vésett, reszelgetett, díszített klasszikus szkeletonórát, és ismerjük az utóbbi tíz év sportosabb, modern, funkcionális tervezésű szkeletonjait is, de a Piaget most a kettő fúziójával állt elő. Az óra tokját is újra kellett tervezni, bár átmérője maradt 38 milliméteres, ahhoz, hogy a szerkezet szépségét teljes egészében meg lehessen csodálni, azért dolgoztak rajta még egy kicsit. Nagyon finom, nagyon lapos persze továbbra is, de a sík, magas fényű felületek már mutatják, hogy a Piaget-nél a klasszikus nem jelenti azt is, hogy régimódi. A szerkezet még jobb példa erre, hiszen a csontvázasítás megszokott eszköztárával és egy már létező szerkezetből kialakítva, de már „S”-sel jelezve olyan látványt hoztak létre az 1208 szerkezetből, amit csak a legmodernebb, eleve szkeletonnak tervezett szerkezeteknél láttunk eddig. A kiindulásul szolgáló óra, amelyen még csak nyomokban volt felfedezhető a – Valljuk be, talán avíttas! – stílustól való eltávolodás, a szkeletonizálás által teljesen átalakult. Az ordító ellentmondás aközött, ahogyan az estélyi órákról eddig gondolkodott a szakma, és amit a Piaget most letett az asztalra. Lehet, hogy ez botrányos, de inkább csak nagyon előremutató, sőt, talán forradalmi. Nézegessük csak a képeket, és senki ne gondolja, hogy ez csak véletlen! Hogy nem csak úgy elsült a keze a tervezőknek, arra a legjobb bizonyíték az Only Watch 2011 rendezvényre felajánlott egyedi darab, amelyben a Piaget a kézi felhúzású szerkezetét alakította át hasonló filozófia mentén.


Mi mást tehetnénk, mint hogy önkéntelenül is ugyanezt akarjuk majd keresni a következőkben bemutatandó órában is. Nem lesz egyszerű a dolgok mélyére látni, a Coussin Tourbillon Automatic Ultra-Thin erényei önmagában, mindenféle filozófia belemagyarázása nélkül is tiszteletreméltók. Ez az óra is a Piaget DNS-ét hordozza, sőt, annak a legújabb rekombinációját; egyedi, nagyon
Piaget és persze, hogy nagyon lapos. 10,4 milliméteres magasságával a világ leglaposabb automata tourbillonja ez az óra, és abból, hogy vastagságából a szerkezet csak 5,55 millimétert foglal el, az is kiolvasható, hogy vannak még tartalékok a tervezésben. Az Emperador-családnak már a neve is tiszteletet parancsoló. A forma is az kellene, hogy legyen, de a lényegében kör alakú tok a párna alakú számlappal és üveggel nem mindenkinek teszik. Sőt keveseknek, de a Piaget talán ezzel is az Emperador-tulajdonosok arisztokratikus különbözőségét, megkülönböztetettségét hangsúlyozza. Megjegyzem, egy Emperador órát, pláne egy tourbillont, a kezében tartva leginkább a lenyűgöző jelző jut az ember eszébe, tehát tetszik vagy nem, a dolog működik, egy Emperador azonnal uralkodói helyzetbe kerül. Jeles darabunk formavilága tehát már ismert és tisztelt, a számlapon, azaz a számlapoldalon azonban minden új. Ez elsősorban a szerkezet egyediségéből, különlegességéből ered, hiszen eddig ilyet nem láthattunk, és a Piaget igyekszik is a lehető legtöbbet megmutatni belőle. Két hangsúlyos központja is van a számlapnak, amelyek arról is gondoskodnak, hogy hajlamosak legyünk el is feledkezni arról, az egyébként teljesen jól leolvasható részről, amelyik a pontos idő kijelzéséért felel. Bal oldalt a Piaget-család címerével díszített izgő-mozgó platinarotor vonja el a figyelmet, jobb oldalon pedig az örökösen forgó, vibráló tourbillon gondoskodik róla, hogy az alatta lejjebb megjelenő pontos idő szinte csak mellékessé váljon. Az óraszerkezet konstrukciója igen szellemesen és nem is titkoltan a cég két legutóbbi fejlesztésének összegyúrásából született. A P1208P-ből a mikrorotoros automatika lett áttelepítve, a tourbillon pedig a P600-as szerkezetével azonos. Az így létrehozott 1270P tehát tartalmaz ugyan korábban kifejlesztett elemeket, de mégis teljesen eredeti. A még az Altiplanónál említett stílusteremtő keveredése a hagyományos és a jövőt jelentő látványelemeknek ezen az órán is megfigyelhető. Sőt, az egész óra ugyanerről beszél! A kékvérűségét rafináltan szerénykedve rejtő, de kétségtelenül összetéveszthetetlen óratok talán még a hagyományos óraesztétika gyermeke, de a fentebb említett számlapelrendezés már a modernség úttörője. Főleg, hogy az elrendezésen túl a valóságosan is létező, bár alig látható számlap is érdekes. Egyetlen, áttöretekkel és metalizált felületű sugarakkal ábrázolt órajelekkel kiegészített zafírlemezről van szó, amely sejtelmesen látni engedi a részben, de látványosan szkeletonizált szerkezetet is. A szerkezetváz lecsupaszítása pedig ugyanazon a módon és ugyanabban a modern, a technikai tartalmat, a szerkezet felépítését hangsúlyozó stílusban készült, amely az Altiplanónál már sikerrel lepett meg eddig is. Teljes áttöretet csak a billegő és a gátszerkezet, azaz a tourbillon környékén láthatunk, ami – hogy jobban érvényesüljön – az óra hátlapja felől is megycsodálható. Még egy keskeny sávban nyitották meg a hátlap fémjét, azon keresztül a járástartalék állapotát tarthatjuk szemmel, amely teljes felhúzottság esetén 40 órára terjed.

Az Emperador Coussin Tourbillon Automatic Ultra-Thin természetesen csak nemesfémből készül és érdekes módon vörösaranyból talán még szebb is, mint ha hideg, fehér fémből készülne. A rövid leírásból és fotókból is kiderült már bizonyára, hogy ha nem is rendkívül hivalkodó, de azért meglehetősen feltűnő óráról van szó. Hogy a hatás biztos legyen, kellő méretet is adtak neki, 46,5 milliméterével akkor is vonzaná a tekinteteket, ha a mikrorotor és a tourbillon nem gondoskodna erről már amúgy is. Ez az átmérő azért sem lehet véletlen, mert így a vastagsággal olyan arány jött létre, amely mellett még a valóságosabbnál is laposabbnak érzékeljük az órát.

A bemutatott két Piaget órát megismerve képet alkothatunk róla, hogyan is változik meg lépésről lépésre az órák esztétikájáról kialakított képünk. A közízlés és a nagy – akár a luxusszegmensben is tevékenykedő – tömeggyártók csak kullognak az élenjárók mögött, miközben a Piaget és a hozzá hasonló kaliberű manufaktúrák gondoskodnak róla, hogy az idő ne álljon meg ebben az értelemben sem.

OG