Úgy tűnik, hogy a Maurice Lacroix folyamatosan tesz róla, hogy jelen legyen a porondon. Az 1975-ben feltűnt márkanév 2001-ben vívta ki teljes függetlenségét, és hamarosan már egy saját szerkezeten dolgoztak, ami – sajnos vagy nem – a kor követelménye volt, tekintve, hogy az ETA szigorította a szerkezetbeszállításokat. Így hát 2006-ban mutatták be első saját manufaktúrakaliberüket, az ML106-ost, melyet – pontosabban az ezt tartalmazó Masterpiece Le Chronographe-ot – megvásárolni csak a következő évben lehetett. De 2008-ban már jött a következő nemzetközi szenzáció, a Mémoire1. Ennek különlegessége az volt, hogy mindössze 3 mutatóval látta el a stopperfunkciókat, vagyis a pontos időről ugrott nullára a stopperfunkció aktiválásakor, és a pontos időre ugrott vissza a stopper kikapcsolása után. Korábban erre csak kvarcórák voltak képesek.
Azóta már 6 új manufaktúrakaliber létezik, az érdeklődők kedvéért: a második a fent említett ML106-os variációja, továbbá van egy szkelettírozott, egy retrográd, egy duplán retrográd és egy naptáras retrográd óramű a Masterpiece-kollekcióban. Az elmúlt öt évben 3 új komplikáció, 4 új szabadalom született, és elnyertek 2 Red Dot dizájndíjat, sőt még egy Grand Prix d’Horlogerie de Geneve díjat is. Most pedig itt a négyzetes fogaskerekű Roue Carrée, egy hihetetlen merész ötlet megfelelő hatékonyságú megvalósítása. A kivitelezés olyan mutatósra sikerült, hogy az ember már csak azért is szeretne magának egy ilyet, mert „ilyen nincs”...

Masterpiece Régulateur Roue Carrée

Mindenfajta elfogultság nélkül kijelenthető, hogy a „lehetetlen” egy kis darabkája vált valóra a fogaskerék négyszögesítésével. (Egyébként milyen névvel kellene illetni ezt az elemet? Fogasnégyzet?) A kivitelezés esztétikus, a lóhereformán összenőtt hármas fogaskerék funkciója is azonnal érthető. De mi történik, ha elmúlik az első ámulat, és megkíséreljük leolvasni az órát? Némi elmélkedést követően az alábbiakat állapíthatjuk meg: a szögletes fogaskerék legnagyobb áttörete mutatja az órákat, a központi nagymutató a perceket, a 6 órához helyezett segédszámlap a másodperceket, és van egy plusz kijelző 3 óránál a járástartalék állapotának mutatására.
A modell külsejét illetőleg mindent visz a „fogasnégyzet”, mely állandó sebességgel forog saját tengelye körül, és ezáltal mindig a pillanatnyi óraállást mutatja. A megfelelő számra egy kékes fénnyel világító Superluminova-bevonatos nyilacska mutat (a leolvasást a szükséges helyeken fluoreszkáló bevonat segíti). Sok mérés és teszt kellett, mire ez a mechanizmus megszülethetett, de ez nem is teljesen saját fejlesztésen alapszik: a Le Locle-i Haute Ecole Arc Ingénierie-vel való együttműködés gyümölcse.
Egyértelmű volt, hogy a kapcsolódó kerek fogaskerekek fogazása nem lehet a megszokott módon szabályos, mert a négyzetes kerék fogainak fogódzása nem lesz egyenletes. Így a legnagyobb kihívást a fogak formájának megtervezése jelentette, hogy biztosítsák az egyenletes energiaátvitelt. Számos szimulációt és modellezést (10:1) követően a fogaskerekek végül elkészültek a LiGA-technológia segítségével.
Ez egy forradalmi eljárás, melynek során fotolitográfiai és elektroformázó technikákat kombinálnak, így nagyon nagy pontosságú mikro-alkotóelemeket hozva létre – ami hagyományos módszerekkel lehetetlen lenne. Minden kétely ellenére saját szemünkkel győződhettünk meg róla, hogy a sarkok és az oldalak tökéletesen illeszkednek egymásba, így hatékonyságban semmi különbség sincs a hagyományos fogaskerekek találkozásához képest.
A látvány tényleg lenyűgöző, az ember azt se tudja, mit kezdjen vele.
Számlapként maga az alaplemez szolgál: a fekete-arany felület szálhúzott mintája homokfúvással és szatinírozással született. A hátsó zafírüvegen át az óraműben is lineáris, szatinírozott, szürke felületek láthatók. Ennek ellentétpárjaként a 43 mm-es acéltokon polírozott és matt felületek váltakoznak. Az óra megjelenése tehát nem mondható épp hivalkodónak, inkább gépiesen szürkének, mégis ezáltal helyezik a hangsúlyt a lényegre: a „fogasnégyzetre”. Az esztétikai összkép része a fekete krokodilbőr szíj is (borjúbőr belsővel), acélcsattal.
Az 50 méterig vízálló tokba egyébként egy eddig nem ismert kaliber, az ML 153-as került, ami egy kézi felhúzásos, 32 köves, 48 óra járástartalékos szerkezet 2,5 Hz-es rezgésszámmal.
A körülötte levő tok előlapja domború, mindkét oldalán tükrözésmentesített zafírüveg, hátlapja csavarozott, sorszámmal ellátott acéllap zafírüveg betéttel.
Az óra Michel Vermot mérnöknek köszönheti a létét, aki a kifejlesztésben vezető szerepet vállalt. A Le Locle-i Haute Ecole Arcban tanított 20 évig, a mechanikus és elektronikus óragyártás specialistájaként iskolája képviseletében számos együttműködésben vett részt, s jelenleg a Maurice Lacroix-nál dolgozik az órafejlesztő részleg felelős vezetőjeként.

Pontos Decentrique Phases de Lune

A közel 8000 CHF értéket képviselő, decentralizált kijelzőkkel ellátott Pontos-modellcsaládjának egyik különlegessége. Kissé avantgard, nagyon modern megjelenése ellenére tisztán látszik, hogy azért azt is tudja, amire való. Idén a Pontos-kollekció 4 új automata modellel bővült, és ez az 500 darabban gyártott holdfázisos időmérő egy a négy közül. Modelltörténetileg a 2006-os Pontos Décentrique GMT-t követi a sorban, de persze azóta sok változáson ment keresztül.
Első ránézésre a tágas terek tűnnek fel a számlapon, s éppen ezáltal vezetik a szemet a dizájnerek 10,
4 és 6 órához, ahol valami történik. A mindkét oldalán tükrözésmentesített zafírüveg előlap alatt megfigyelhető első esemény 10 óránál látható, ahol az óra egyetlen mutatója körbejár, mutatva a perceket, egy belső tárcsáról pedig az órákat lehet leolvasni. Ezzel szinte szemben, a 4-esnél két egymás felett elhelyezkedő tárcsa mutatja a nappalt, illetve éjszakát és a Hold teltségét egyszerre. A felső tárcsa fémbevonatos zafírüvegből készült, erről olvasható le az aktuális holdfázis, illetve, hogy a Hold körútjának hányadik napján jár. Itt a jobb oldalt látható számozás azt jelzi, hány nap van még hátra a teliholdig.
Az alsó tárcsa közvetlen összeköttetésben áll az órákat mutatóval, így a nap-éj indikációért felelős. Végül pedig a 6-oshoz helyezett dátumkijelző vonja magára a figyelmet, melynek aktuális napját a fémbevonatos üvegablakrész alól lehet kiolvasni. Mechanizmusát szabadalomra terjesztették elő, mivel meghajtórendszere mozgó kapcsolatban áll az alapszerkezettel, így magasabb pozíciós elhelyezés vált lehetővé, javítva a leolvashatóságot.
A többszintes számlap egyetlen darabja a gyártás során még melegen veszi fel ezt az alakot, és „emeletei” által emeli ki a kijelzőket az optikai túlterhelés veszélye nélkül. A gyémántcsiszolású indexek és a kékes fénnyel fluoreszkáló bevonattal ellátott elemek erős kontrasztot jelentenek a fekete háttér egyenletes textúrájához képest.
Ami az óra lelkét illeti, az az ML 122-es házon belül tervezett és gyártott automata szerkezet, melyet itt impozáns, 45 mm átmérőjű titántokba rejtettek. A titán felületét homokfúvással és még egy speciális eljárással keményítették, hogy az ujjlenyomatok ne legyenek láthatóak a tokon. A 28 köves ML 122-es óramű billegője
4 Hz-en rezeg, felhasználva a rugóházak 38 órás energiatartalékát.
A járáspontosság 3 állásban szabályozható teljes felhúzottság állapotában (illetve 24 óra elteltével). Hogy a 7 mm átmérőjű korona kezelését megkönnyítsék, íves rovátkákat martak a felületébe. Magát a szerkezetet ródiumozták, valamint gyöngyözéssel és genfi csíkozással díszítették.
A hátlap csavarozott, nagy zafírüveg ablakkal és belegravírozott sorszámmal, a teljes tok 50 méterig vízálló. Végül még felmerül a kérdés, hogy a 2-es számnál elhelyezett nyomógomb mire szolgálhat vajon, hiszen ez nem kronográf. A válasz: ez a holdfázismutató gyorsállító gombja. Az összképet titán áthajlózáras, fekete krokodilbőr szíj zárja.

Les Classiques Jours Retrogrades Automatique

A Les Classiques a legifjabb kollekció a Maurice Lacroix tárházában. Mint neve is mutatja, leginkább a klasszikus megjelenésre, eleganciára törekszik, s teszi ezt jelenleg ötféle sorozatban, különféle komplikációkkal. Bár később egy női modellről is szólunk, most következzék a retrográd napmutatós modell. Ha retrográd kijelzésről van szó, úgy tűnik, hogy közel 30 éve ez a gyár tervezőinek gyenge pontja: retrográd dátum, percek, második időzóna, napok... sőt, ha lehet, ezek közül mindjárt kettő egyszerre. Hát, ízlés dolga, végül is mutatós a komplikáció, és jelen esetben még az egyszerűséget is sikerült megőrizni, a számlap egyértelműen leolvasható és lényegre törő.
A cseppálló, 40 mm átmérőjű tokban a gyár 102-es automata kalibere dolgozik, mely a nagy dátumablakkal és a hét napjainak retrográd mutatójával az időt annak tágabb mivoltában is jelzi. A rugóházak energiatartaléka 42 órára elegendő, a járáspontosságot pedig 4 állásban lehet szabályozni a teljes felhúzottság állapotában.
Az ezüstözött vagy fekete számlap felszínén mindez annyit jelent, hogy az óra megbízhatóan működik, és a nagyméretű, applikált indexek segítségével egyértelműen leolvasható. A lényeg kiemelésére a mutató- és indexvégek Superluminova-bevonatot is kaptak. Domború és tükrözésmentesített zafírüveg előlap őrzi a látvány szépségét, ami egyébként nem is olyan rettenetes 3200 CHF értékért kerülhet a birtokunkba.

Les Classiques Phases de Lune

A klasszikusok kollekciójában a 2010-es év kiemelt újdonsága a holdfáziskijelzős modell, melyből a férfiórák mellett – a szokottól eltérő módon – női verzió is készült. Mivel a kettő nagyjából ugyanaz (a szerkezet megegyezik, a komplikáció ugyanaz, csak a színek térnek el, illetve a férfiaknak készült kronográfverzió is), ezért most egy kicsit inkább a hölgyek kedvére teszünk.
A fehér gyöngyház számlapon 12 gyémánt „csillag” ragyog, a külső köríven pedig ródiumozott, applikált indexek veszik körül őket. Az óra két technikai érdekessége beljebb található: a 31-ig számozott dátumkörív, a hozzá tartozó nap- és hónapablak, illetve a 6-oshoz helyezett holdfáziskijelző. Ez utóbbi a Hold ciklusát 29 nap és 12 óra időtartamában állapította meg, és a hagyományos módon jelzi ki.
4 központi mutató van, és nem nehéz eldönteni, mi mihez tartozik: órák, percek, másodpercek, a nyíl végű pedig a dátummutató. Mindezt a gyár saját automata szerkezete, az ML 37-es működteti (25 kő, 38 óra járástartalék, 4 Hz). A ródiumozott és kézzel is díszített óramű cseppálló acéltokba került, mely
38 mm-es átmérőjével csak 2 mm-rel marad el a férfimodellek tokméretétől. (Ebből is látszik, hogy a különbség a két nemnek szánt órák közt csak szimbolikus.) Az urak acél- vagy aranytok, illetve fekete vagy ezüstös számlapok közül választhatnak, de a mutatóvégeket fedő Superluminova-réteg minden verzióhoz „jár”. A Phases de Lune Lady-modell polírozott tokja domború, tükrözésmentesített zafírüveg előlapot rögzít, lünettáját pedig 72 gyémánt csinosítja. Igazán nőies, fehér borjúbőr betétes szaténszíj tartozik az órához, mely nagyjából 5000 eurós értéket képvisel.
Összefoglalva úgy tűnik, hogy a Maurice Lacroix meglehetősen hatékony kitűzött céljainak elérésében. Annak idején elég nagy hírverést csapott az első saját szerkezetnek ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, amikor még nem lógott ki az átlagos gyártók sorából. Később olyan híres nagyköveteket szerzett magának, mint pl. Bob Geldof, de közben arról sem feledkezett meg, hogy a piacot a lehető legnagyobb spektrumban lefedje. 895-től
33 000 CHF értékig gyártanak órákat, ami elég sokaknak lehetőséget ad arra, hogy Maurice Lacroix-logós órát hordjon a karján, ha erre vágyik.

Székelyhidi Judit