A márka alig idősebb, mint ahány évesen a mechanika iránti kiváló érzékéről ismert kamaszkorú Daniel életében először alaposabban is szemügyre vehetett egy zsebórát. Az eset, és ezzel a régió és alapvetően Svájc egészében is az óraipar megalapítása, mint oly sok eset a történelemben, egy véletlenen múlott. Londoni utazásáról hazatérő lókereskedő földije egy ott vásárolt, megbízhatatlanul járó zsebóra megjavítását bízta az akkor éppen csak 15 éves Danielre. Kapva az alkalmon, az óra hamar alkatrészeire szedve hevert, amely révén a fiatal előtt világossá vált az áttétek, illetve az egyes alkatrészek összefüggése. Természetesen az órát újra rendbe szedte, és a tulajdonos megelégedésére meg is javította. Még a javítás alatt elhatározta, hogy lemásolja a szerkezetet. Ugyanakkor nagyon gyorsan rá kellett döbbennie, hogy abban a lakatosműhelyben, ahol segédként dolgozott, nem álltak rendelkezésre a megfelelő szerszámok. Egy évre volt szüksége ahhoz, hogy a kellő szerszámokat elkészítse, és további félre, hogy előálljon saját zsebórájával. Ekkor már 1681-t írunk és ezt az évszámot akár a svájci óragyártás kezdetének is tekinthetjük, jó lehet más helyszíneken is folytak próbálkozások.
Az órái mai szemmel kifejezetten kezdetlegesek voltak. A Huygens által épp csak felfedezett hajszálrugót még nem alkalmazta, a rugóban tárolt energiát csigával közvetíttette, az összekötő lánc helyett pedig bélhúrt használt. A számlap ónból, a tok rézből készült, a szerkezet átmérője pedig elérte a 20 léniát (ligne, kb. 45 milliméter), azaz mai szemmel hatalmas volt. Ugyanakkor áruira nagyon könnyen talált vevőt, és elsősorban az egykori Burgund Szabadgrófság kolostoraiban, illetve parókiáin értékelték nagyra a 20 tallérért értékesített időmérőit. Mivel akkoriban még nem szakosodtak, az órásmesternek mindent magának kellett elkészítenie. Jean Richardnak elsősorban a kerekek fogainak egyenletes kialakításával voltak nehézségei. Szerencséjére azonban egy utazó tanácsára Genfbe látogatott, ahol egy gépet alkalmaztak e feladat ellátására, amely préseléssel vágta ki vékony lemezből a megfelelő fogazatú kereket. A technológiát ellesve maga is elkészítette saját gépét, és ezzel óráit megszabadította legnagyobb hiányosságától.
Sikerének és ügyességeinek hamar híre ment, és tanítványokat is fogadott. Jakob Brandt volt az első közülük, aki otthonába, La Chaux-de-Fonds-ba visszatérvén megalapította az ottani óraipart. A város mára Svájc óraiparának fellegvára lett. Jean Richard innen tovább költözött, méghozzá Le Locle-be, amely La Chaux-de-Fonds-nal együtt Svájc XVIII. és XIX. századi óragyártásának központjai voltak. Le Locle-ben a postahivatal előtt áll a szobra, a tárgyi emlékeket pedig a nevét viselő márka látogatható magángyűjteményében őrzik. Egyedüli gond, hogy előzetesen be kell jelentkezni, mivel a márka, és egyben a Sowind-csoporthoz tartozó Girard-Perregaux alkalmazottainak a képzése is ugyanezekben a történelemmel átitatott helyiségekben folyik.
Lássunk akkor két példát arra, hogy idén milyen darabokkal állt elő a komoly történelmi örökséget magának valló, és egyben annak nyomása alatt is álló fiatal márka! Az első ennek jegyében a Bressel-kollekció két legújabb modelljének egyike, a Bressel 1665 Small Hour and Minute. A névben a helységnév és az évszám használata természetesen nem véletlen, hanem a márka névadójának Jura hegységbeli kistelepüléséről, szülőhelyéről, míg az évszám születési idejéről emlékezik meg. Az óra funkcióit tekintve nem nevezhető újdonságnak, hiszen ugyanezzel az elrendezéssel már egyszer találkoztunk, méghozzá például a Bressel 1665 Alternativ esetében is. Ugyanakkor ettől, illetve a női változattól eltérően a Bressel 1665 Small Hour and Minute egy alapvetően klasszikus megjelenésű számlapot kapott, de természetesen az elrendezés ugyanúgy megmaradt szokatlannak.
A hagyományoknak megfelelően háttérül selyemfényű fehér lakkréteg szolgál, és a skálák, illetve a betűk tipográfiája is a régmúltra emlékeztet. A számlapot azonban mégsem nevezhetjük avíttnak. Erről két tényező tehet: a már említett elrendezés és az arab, illetve a római számok vegyes használata.
Előbbi esetében legközelebbi rokonként talán a regulátorokat nevezhetjük, de azok még így is csak igen távoli hozzátartozónak tekinthetőek. A központból 12 óra irányába eltolt legnagyobb számlap egyszerre szolgálja mind a perc-, mind az óramutatót, így a egész számlapnak tulajdonképpen ez az a része, amelyre a legtöbbet fogunk nézni. A többi segédszámlap egyértelműen alárendelt szerepet tölt be. Viszont mindegyik olyan helyen szerepel, amelyet egy klasszikus megjelenésű órától nem várnánk. A kismásodperc megszokott helye kilenc vagy hat óra, nem pedig hét. A dátum segédszámlapja ugyancsak furcsa helyen, három óránál, a fő számlap négyesénél helyezkedik el. A járástartalékot általában ott szokták megjeleníteni, ahol arra éppen lehetőség nyílik, előfordul, hogy nem is a számlapon, hanem a szerkezet másik felén van, és a hátlap üvegbetétjén keresztül láthatjuk csak. Ennek tükrében a félkör alakú skála helye öt és hat óra között elfogadhatónak tűnik. Mindenféleképpen a tervező felkészültségét dicséri, hogy a teljesen aszimmetrikus elrendezés mégsem hat szabálytalannak, esetlennek, hanem harmonikus egésznek. Tovább emeli ennek jelentőségét, hogy egyes skáláknál egyszerűen nem maradhatott a római számoknál. A kismásodperc esetében még csak-csak ragaszkodhatott volna a római számokhoz, bár egyértelműen furcsán hatott volna, de a dátum és a járástartalék esetében egyszerűen nem volt más választása. A mutatók terén sem fukarkodtak. Az alak ugyan egységes és a klasszikus megjelenés jegyében mindegyik kékített is, de a hossz mindegyiknél különbözik, ezzel jelezvén, hogy igazán vették maguknak a fáradságot, és a legapróbb részleteket is kidolgozták.
A polírozott tokot egy az egyben a Bressel Lady-kollekcióban lévő modelltől vették át. Ennek átmérője 38 milliméter és egyelőre csak rozsdamentes acélból készítik, de tervezik a gyémántokkal kirakott lünettájú rozsdamentes acél-, illetve a vörösarany változat bevezetését is. A mindenütt polírozott tokot oldalról szemlélve láthatjuk meg igazán annak igen finom, igen lágy vonalvezetését, amelyet a bal oldalon csak a korona szakít meg. Ha a tok nem is, a korona kizárólag ehhez a modellhez készül csak, igaz, ez gyakorlatilag a Bressel-kollekció 42 milliméter átmérőjű férfidarabjainak kicsinyített mása. A hátlap üvegbetétje, amely hangsúlyozván az óra kivételes jellegét, szintén zafír, fedi fel a JR1000 kaliberen alapuló JR1040-es automata manufaktúraszerkezetet.
Ugyan alapjában véve a Bressel 1665 Small Hour and Minute önállóan nem tekinthető szenzációs újdonságnak, de ha figyelembe vesszük, hogy ezzel egyidejűleg egy másik darabbal is bővült a Bressel-kollekció, mindjárt másképp fest a kép. Ez a másik darab a Bressel Hommage Daniel, amelynek mintájául az egyetlen bizonyíthatóan Jean Richard kezeivel készített ezüst zsebóra szolgált, és ennek megfelelően megjelenése konzervatívnak nevezhető. Felmerül tehát a kérdés, hogy az egyébként is inkább alkalmi órának tekinthető Bressel-kollekció elmegy-e a hagyományápolás és ezáltal egyben a márka hírnevének öregbítése irányába? Ha pedig igen, számolhatunk-e egy új kollekció megjelenésével, amely kitölti a sportosabb megjelenésű és a konzervatívabbak közti űrt? A választ egyhamar aligha fogjuk megtudni, valószínűleg egy-két évnek el kell még telnie hozzá.
Azt azonban tudni lehet, hogy minden évben számolni kell egy újabb Aquascope megjelenésével, így az idei genfi esemény sem múlhatott el egy újabb változat bemutatása nélkül. E tekintetben a figyelem ebben az évben a hölgyekre összpontosult, elvégre a férfiak két Bressel-modellnek örülhetnek. A legújabb Aquascope a Lady Night névre hallgat, utalva az óra fekete színére, de egyben célzás arra is, hogy egy világos modell megjelenése is várható a közeljövőben. Az Aquascope Lady Nightot ugyan hölgyeknek szánják, de az óra ettől még semmit sem veszített eredeti rendeltetéséből – ugyanúgy egy teljes értékű búváróra, mint az összes többi. Gond lehet azonban azzal, hogy a méreteiből sem vesztett semmit, azaz az átmérő maradt 44,5 milliméter. Az Aquascope-ok selyemfényű és polírozott tokjának anyaga rozsdamentes acél, és ezzel az átmérővel bizony érezhető, de leginkább látható a csuklón. Magyarországon a hölgyek pedig egyelőre inkább a kisméretű ékszerórákhoz ragaszkodnak, pedig Dél-Európában, de Svájcban is a nők körében is egyre inkább a méret a lényeg. Szintén megtartotta a tok egyik jellegzetességének tekinthető két csavarzáras koronáját: a bal oldalival a mutatókat állíthatjuk, míg a jobbal a lünetta zárát oldhatjuk. Igazodva az óra témájához, az Aquascope-ok másik tipikus stílusjegyének számító alumínium búvárlünetta éjfekete, polírozottak rajta azonban az indexek és a számjegyek. Itt egyértelműen a formatervezési célok diktáltak, elvégre zavaros vízben aligha lehet majd gond nélkül leolvasni a még hátralévő időt. Valószínűleg azonban a női búvárórák még kevesebbszer kerülnek víz alá, mint a férfitársaik, így ez a probléma elhanyagolható. Ha pedig mégis szükség lenne a lünetta funkciójára, a lumineszcens marker biztosan segít majd.
A számlap főbb vonalaiban természetesen változatlan maradt, néhány apróságon azonban változtattak. Ezek közül az indexként szolgáló gyémántok egyből szemet szúrnak. Egyben ezek a drágakövek azok, amelyek leginkább utalnak az óra női voltára. Érdemes azonban megnézni a számlapot körbeölelő skálát. Az osztások negyed másodpercesek, és ezzel a másodpercmutató összes állása jelzett. Feltehetően nem ez volt azonban az eredeti szándék, hanem sokkal inkább egy keret elkészítése. Ez a keret pedig a párnaformájú tok vonalait eleveníti meg újra az eredetileg körré átalakított számlapon. A két formával való játék azonban folytatódik, és a számlap központi részén a márka és a kollekció neve már újra egy körben foglal helyet. Mivel a polírozott tok és a sötét lünetta között egyszerűen túl nagy a kontraszt, ezért ott nem tűnhet fel a márka múltjára célzó utalás, de a számlapon egészen egyértelmű. A fehér indexek által alkotott keret a két emberöltővel ezelőtti televízió-képernyők formáját idézi, és mint ismeretes, a kilencvenes évek közepén az akkor még a Daniel JeanRichard név alatt futó márka éppen a TV Screen kollekciójával vált ismertté. Az „adást” egyedül a három órában lévő dátumablak zavarja fehér hátterével, de a gyémántok fénye mellett ez elenyészik. A lünettával ellentétben a ródiummal bevont mutatók leolvasása mindig gyerekjáték lesz. Köszönhető ez nemcsak formájuknak, hanem a bőségesen felhordott lumineszcens festéknek is. Még a másodpercmutató hegyére is jutott belőle egy pötty!
Ahogy a hárommutatós JeanRichard-modellek esetében, így itt is a 2004-ben ötévnyi munkával kifejlesztett manufaktúrakaliber, a márka alapkalibere, a JR1000 felel a mutatók mozgatásáért. A gyémántokon kívül a szaténszíj próbál még nőies külsőt kölcsönözni az Aquascope-nak. Ez az anyag egy ekkora tokon még sokat látott szemeknek is furcsán hathat, de nem lehet tagadni, hogy a bordázott borjúbőr szíjhoz képest sokkal szelídebb, finomabb külsővel ruházza fel az órát. Európában ugyan nem, de az arab világban, illetve Ázsiában az óra neve ellenére, és éppen a mérete miatt, valószínűleg férfiak is fognak maguknak ebből modellből vásárolni.

Vörös Endre