A Jaeger LeCoultre, vagy ahogy ők mondják, „ A Manufaktúra”, az új vonal első darabjának, a Duomètre à Chronographe-nak a leleplezésével kétségtelenül tovább erősítette markáns jelenlét a „Haute Horlogerie” világában. A remek stílus és a példa nélkül való technikai megoldások valóban kijelölik az újdonság helyét a művészi órakészítés világában, méghozzá valahol a csúcson. Valóságos kis mikromechanikai forradalom eredménye került az óra tokjába, a Calibre 380, melynek gyári beceneve „Dual-Wing”. Benne két, független mechanizmus külön felel az idő és a kiegészítő stopperadatok megjelenítéséért, ugyanakkor egyetlen közös szabályozójuk biztosítja a kronométerszintű működési pontosságot, melyről a stopperkomplikáció üzemelésekor sem kell lemondani. A mechanizmus 1/6 másodperces mérési pontossága ez esetben nem egy elméleti, hanem a számlapról bármikor, könnyedén le is olvasható érték. Az új vonal első képviselője a Calibre 380 egyben az első kronográfmechanizmus, amely nem tartalmaz sem horizontális, sem vertikális kapcsolót, tehát a kapcsolási hibát okozó alkatrészt elhagyva javítja tovább a precizitást. A Calibre 380 abba a hozzá méltó kialakítású nemesfém tokba kerül, amely a szintén egyedi minőséget képviselő számlappal együtt meg is határozza az óra konzervatív, komoly stílusát, melyen azért mégis átsüt az innováció ereje.

A Dual-Wing-koncepció

Természetes, hogy az eddig elképzelhetetlennek tartott technikai megoldásokkal büszkélkedő óra azonnal a szakma és a szaksajtó figyelmének középpontjába került. A két önálló kerékrendszer egy szerkezeten belül, úgy kialakítva, hogy egymással ne legyenek zavaró kapcsolatban, megtette hatását. Még az energiaforrásuk is különálló, az egyetlen közös dolog, amin megosztoznak, az éppen a mindkettőnek időalapot szolgáltató szabályzószerkezet.
A pontos idő kijelzését végző kerékrendszer és a stopper kerékrendszere közt erőátadás nem történik, mindkettőnek saját hajtórugója van. Az egyenként 50 óra járástartalékot biztosító rugókat ugyanazzal az egy koronával lehet felhúzni, egyiket az egyik, másikat a másik irányú húzással. A stopper kezelése sincs túlbonyolítva, egyetlen nyomógombbal vezérelhető szerkezet öt mérőfunkciója. Ugyanis a stopperrész az órák, a percek és a másodpercek hagyományos, mutatókkal történő kijelzése mellett az egyértelmű és gyors leolvasást segítendő, egy digitális tárcsán megismétli a perckijelzést, valamint egy további mutató a töredékmásodperceket jelzi ki 1/6 másodperc pontossággal.

A kronográf újrafelfedezése

Az idő mérésének művészete mindig lenyűgözte az embert, s az idő múlását egy megválasztott pillanattól kezdve pontosan mérni ugyancsak elgondolkodtató kihívás. Elméletileg a kronográfmechanizmus és a kronográfóra számlapja is különlegesen pontosan kell, hogy készüljön, hogy sokszori és tartós működtetés után is ki lehessen zárni a pontatlanság, vagy a pontatlan leolvasás kockázatát.
Mégis elfogadjuk, sőt teljesen természetesnek tartjuk, hogy egy klasszikus kronográfmechanizmus kerekeit közvetlenül az óra alap kerékrendszere mozgatja, ehhez pedig a meghajtásukhoz szükséges, az óra saját hajtórugójától származó energiát a fő kerékrendszertől veszi el. Ez úgy zajlik, hogy a stopper indításakor a két kerékrendszert egy tengelykapcsoló-mechanizmus köti össze, megállításakor pedig szétkapcsolja. Napjainkban a nagyon hatékony kapcsolótárcsás, vertikális kuplungmegoldás a legelterjedtebb, amellyel a kapcsolási hibák és veszteségek minimalizálhatók. Ezzel a megoldással sem kerülhető el azonban a zavaró jelenség, hogy az óra másképp jár, ha a stoppert működtetik és másképp, ha nem. Rövidebb tartamok mérésekor az okozott pontatlanság elhanyagolható, de hosszabbak esetén ez pontatlan méréshez vezet.
A Dual-Wing-koncepció eredeti ötlete szerint a kuplungra nincs is szükség, így a kronográf működtetése nem zavarja meg az óra járását. Ennek a megfontolásnak következtében nevezhető az első kronométerprecizitású komplikált órának a Duomètre à Chronographe.
A Calibre 380 konstrukciójának alapját egy, az óragyártásban régről ismert, nagyon érdekes megoldás, a kuplung elhagyását is lehetővé tevő töredékmásodperc-kijelzés adja. Ehhez a gátkerék tengelyére egy második, 30 fogas kerék is kerül, amely a billegő ritmusát egy következő, 6 fogas keréknek továbbítja. Utóbbi minden másodpercben egy teljes fordulatot tesz meg, ahogy a tengelyére szerelt mutatón ez látható is a számlap 6 órája táján. Aztán a fordulatszám-csökkentő erőátviteli rendszer (maga a kronográf-kerékrendszer) megfelelő fordulatú tengelyeire is mutatók kerülnek, így jelzi ki a stopperrel mért időtartamot az óra. Amikor a stopper áll, egy, az oszlopkerékkel aktivált karocska akasztja meg azt a csillagkereket, amely úgy mozdítja el az 1/6 másodpercek kerekét, hogy a fogai már ne érintkezhessenek a gátkerékkel egybeszerelt 30 fogas kerékkel. Indításkor az említett karocska hátrébb mozdul és a rugó által biztosított erő elmozdítja a csillagot, miáltal a fogak újra kapcsolódnak, s a kronográf működik tovább. A Manufaktúra mérnökeinek nem volt hétköznapi feladat ezt a valójában igen egyszerű, megbízható működésű mechanizmust létrehozni. A szokásosnál is sokkal precízebb tervezést és hajszálpontos kivitelezést igénylő feladat minden tudásukat igénybe vette. A töredékmásodperc-kijelzés, a „foudoyant” feltűnik már a 19. századi zsebórákon is, de akkoriban a mutató tengelyét közvetlenül hajtotta meg az óra kerékrendszerének negyedik kereke, így azt sem megállítani, sem nullázni nem lehetett még. Később készült különféle, már megállítható kivitelekben is, és napjaink modern karóráiban is fel-fel bukkan ez a különleges komplikáció. A régiek és a maiak is közösek abban, hogy a stopper és persze a foudroyant működtetéséhez szükséges energiát is az alap óraszerkezet működtetéséhez szükségesből csalják el. Nem így a Duomètre à Chronographe, amelynek mechanikája a többi stoppermutatóval együtt ennek az extra mutatónak a nullázását is lehetővé teszi. A mutatókról még annyit, hogy a kronográfokon már jól megszokott apró segédszámlapokat és a hozzájuk tartozó apró mutatókat sem találjuk meg az órán. Nem kell többé a számlapocskákról leolvasott időt összeadogatva kiszámolni, hogy mennyit is mutat a stopper, helyette egyszerűen le kell olvasni a jobb oldalon hány az óra. Amennyit mutat, annyi ideje indítottuk el a mérést. A központi másodpercmutató is ehhez tartozik, a másodpercnél is pontosabb leolvasást pedig a 6 óránál található, már jól kitárgyalt mutatócska segíti.
Mindezek a Duomètre à Chronographe páratlan jó leolvashatóságát eredményezik. Hogy ez mit jelent? Nos az óra billegője óránként 21 600, azaz másodpercenként hat féllengést végez. A fő számlap kerületén hatod másodperces beosztást találunk, a központi másodpercmutató is hat pici lépéssel halad egy másodpercnyit, és megállításkor ellenőrizhető, hogy a fuodroyant mutató szinkronban van-e a központi másodpercmutatóval. És igen, mindig szinkronban vannak!
Egy izgalmas óra, amely nyugalmat árasztó, kiegyensúlyozott képet mutat. Feltűnő színek vagy formák helyett elegáns komolyságot látunk, s bár elsőre bonyolult, sok funkciójának harmonikus rendjéről is gondoskodott vezető látványtervezője, Janek Deleskiewicz.
A számlapkorong két oldalán egy-egy alszámlapot láthatunk. Egyet 10 óra irányában a pontos idő óra- és percmutatójával, egyet pedig 2 óra felé a stopper óra- és percmutatójával. A stopperrész számlapjának alsó részén, egy kis ablakban a percek értéke számok formájában is megjelenik, hogy a leolvasást kritikus körülmények közt is egyértelművé tegye. Hogy a funkciók kijelzésének rendjét és logikáját tovább tökéletesítse, Deleskiewicz egy színkódot is alkalmaz az órán. A normál időt kijelző óra-, perc- és másodpercmutató aranyozott, illetve egyes modelleknél ródiumozott, míg a stopperhez tartozó mutatók minden esetben kékített acélból készülnek. Ez az egyszerű megoldás akkor is zavarmentes leolvasást eredményez, amikor a stopper is működik, jár. Ugyanezért tökéletesen értelmezhető a további két – persze egyik arany, a másik kék –, a járástartalékok kijelzésére szolgáló mutató is. Ezeket, melyek az egyenként 50 órára elegendő rugóenergia mindenkori maradék szintjéről beszélnek az 5 és a 7 óra irányában láthatjuk.
Az előkelő óra karosszériája sem közönséges munka. Készülhet platinából, 18 karátos vörösaranyból, vagy sárgából is, bár ez utóbbiból csak 300 darab. Érdekes, hogy a tok középrésze eredetileg nem egyetlen darabból áll. A középső gyűrű a forgácsolás előtti hengerléssel éri el a kívánt nagy szilárdságát, erre nagy frekvenciás berendezés hegeszti rá a forgácsolt füleket. Volt a kezemben egy frissen hegesztett darab, mondhatom, utómunkálatok nélkül is késznek lehetett tekinteni. A számlap és a tok kivitelére nem lehet panasz, a különleges funkciójú és kivitelű stoppermechanika is megadja a Duomètre à Chronographe rangját, ezekhez méltó a szerkezet látványosságszámba menő megvalósítása is. A hidak és karok megformázása a cég múltjából merített ötlet nyomán arabeszkszerű hatást kíván elérni. Mintha ábrákat és betűket látnánk, közelebbről nézve pedig az is kiderül, hogy minden vonal és ív a szakma legszigorúbb szabályai szerinti, tökéletesen kidolgozott.
A Jaeger LeCoultre manufaktúrának már nemigen kell bizonygatnia, hogy mire képes, de azért egy ilyen mestermunka mégiscsak tudja növelni a hírnevet, s a forgalmat is, hiszen ez az óra áru, megvásárolható, több mint egyedi bravúr. Láttuk, a Duomètre à Chronographe nem egy akármilyen óra, de a cég közlése szerint csak egy új sorozat első tagja. Arról, hogy mikor jön a következő és, hogy mi is lesz az, még csak hírek sincsenek, de szóbeszéd persze már igen. Eszerint nyárra tehető egy új különlegesség, talán valami ütőóra bemutatkozásának ideje, és állítólag már van, aki a meghívót is megkapta a londoni helyszínű eseményre. Írni fogunk róla.

Orosz Gábor