Közismert, hogy a német újraegyesítés után szinte nyomban a német óragyártás is magára talált. Az is, hogy az egykor volt márkák újraaktiválódtak és Glashütte óraipara – melynek magjait még a 19. században maga Ferdinand Adolph Lange vetette el – ma már újra teljes fényében ragyog. A két – szó szerint is – szomszédos cég, a Lange und Söhne és a Glashütte Original ismertségével és minőségével toronymagasan emelkedik ki a város többi óráscége közül. A Glashütte Original jogosan viseli márkanevében az „Original” szót, hiszen jogutódja az egykori „Glashüttei Óraüzemek” vállalatnak, amely a második világháború után fennmaradt glashüttei óracégek összeolvadásával jött létre. A szocialista éra és négy évnyi átmeneti időszak után került sor 1994-ben a privatizációra, amelyből a mai luxusmanufaktúra született. Nem volt egyszerű a lerobbant körülmények közepette újra elérni a világszínvonalat. A cég központi épülete és a géppark is jócskán felújításra szoruló állapotban volt, de az emberek, az egykor, még az államosítás előtt is a cégnél dolgozó szakemberek nagyon lelkesek voltak. És nagyon sok olyat is tudtak még, amelyeket az előző 40 évben csak részben használtak. A Glashütte Original termékeinek, ott van a helye a világ legfinomabb, legnemesebb órái között.
Szászország, pontosabban Drezda fontos helyet foglalt el a 19. század első felében a kor tudományos életében is. A csillagászati és mechanikai kutatások kézzel fogható eredményei csodálatos mechanikus műremekek formájában ma is megtekinthetők a város barokk kastélyában, az amúgy is lenyűgöző Zwingerben. Itt Szászország szívében, Friedrich Gutkaes udvari órásnál folytatta szakmai tanulmányait Ferdinand Adolph Lange. Még csak huszonéves volt, amikor Svájcban és Franciaországban tett tanulmányútjai után tele energiával és új inspirációkkal elhatározta, hogy meghonosítja az óragyártás kultúráját otthon, Szászországban is. A királyi udvarnak előadott ésszerű ötletéhez pontos költségszámításokat is csatolt, de mégis csak két évvel később szállt fel a füst, amikor is 5580 tallért kapott 15 órás három év alatt történő kiképzésére. A hely, a kimerült ezüstbányái miatt elszegényedőben lévő, de munkaerőben bővelkedő és Drezdától légvonalban alig több mint 20 kilométerre lévő Glashütte, szinte adta magát. Először az órásképzés, aztán hamarosan az óragyártás is megindult a kisvárosban. Nem valami központi helyen, hanem a képzett munkaerő hírére hamarosan ide települt mesterek műhelyeiben. Mert számos drezdai szakember települt át, vagy legalább nyitott itt műhelyt hamarosan, s a glashüttei óraipar szerkezete, mint ahogy egy óra is, lassan összeállt. Voltak itt specialisták és mindenhez értő mesterek, volt aki csak futólag fordult meg a falunyi városban, de sokan itt is ragadtak. Moritz Grossmann ismerte fel, hogy a virágzóban levő iparág további sikereit csak a folyamatos, magas szintű oktatás alapozhatja meg. Miután 1876-ban ennek érdekében összehívta a német óragyártókat, 1878-ra sikerült megnyitnia a német órásiskolát, természetesen itt Glashüttében. Három évvel később költözött az iskola a végleges helyére, abba a városközpontban álló épületbe, amely még mai is áll. Mit áll?! Tündöklik, ragyog, miután a Swatch Group tulajdonába került Glashütte Original cég megvásárolta, s az anyavállalat hathatós segítségével felújíttatta. Aztán önzetlen gesztussal nemcsak a saját márka, hanem az egész glashüttei óraipar dicsőségére az épületet az iparág múzeumának szentelték.
2008-ban nyitotta meg a kapuit a közönség előtt a két szintjével mintegy 1000 négyzetméteres kiállítás és könyvtár, a „German Watch Museum Glashütte – Nicolas G. Hayek”. Az elődök gazdag hagyatékából 400 egyedi tárgy látható a vitrinekben, és persze még sok-sok fotó, festmény és rajz is.
A látogatót filozofikus ihletésű, az időről és annak méréséről elgondolkodtató, látványos fényshow fogadja, majd a befejezés is hasonló, de közte megismerheti a kezdeti és a sikerévek, a nehezebb idők, a szétbomlás-államosítás, majd a jelen tényeit is. Különösen erős hangsúlyt kap az órásoktatás helyi történetének bemutatása – Mégiscsak az iskola épületében járunk! –, melynek legizgalmasabb része az egykori végzősök mestermunkáinak bemutatója.
És megbocsáttassék, de néhány mai Glashütte Original karóra is bekerült a kiállított tárgyak közé! Senki nem látja ennek kárát, sőt. A manufakturális gyártásra mindvégig utaló installációval  bemutatott, a márka legjellegzetesebb stílusjegyeit magukon hordozó darabok méltó képviselői Glashütte város modern jelenének.
A valamikori NDK óraipara egykori büszkeségének, a GUB-nak az épülete a Glashütte Original indulásakor még kívül-belül olyan endékás volt a maga sok, siralmasan szürke betonfelületével, sötét folyosóival és fém lépcsőházaival. Az átalakítás már 2002-ben kezdődött, és kb. 2 évig tartott, a végeredmény pedig lenyűgöző.
Az átépítés éveiben a múzeum kiállítása – merthogy annak gondozása és megtekinthetősége folyamatos volt – egy, a portásfülke melletti kis félhomályos terembe zsúfolódott össze. A különböző részlegek pedig folyamatos költözésben voltak évekig, de a munkakörülmények egyre javultak és a géppark is nagyrészt lecserélődött ez idő alatt. Mára aztán elmondható, hogy a Glashütte Original manufaktúra a gyártó- és kiszolgálóhelységek színvonalának tekintetében is az iparág legnívósabbjai közé tartozik.
Az óráikról nem is beszélve! Hiába a nagy konszern, a Swatch Group, Glashüttében ragaszkodnak hozzá, hogy minden helyben készüljön. A komolyabb manufaktúráktól megszokott módon a megmunkálás fajtája szerint elosztva különböző szinteken helyezték el a különféle alkatrészgyártó műhelyeket. Ezekben készül minden a csavaroktól a a billegőkig, és egy egész szintet foglal el az összeszerelő részleg is. Ennek egy elkülönített része a finírozóműhely, ahol a szerkezetek díszítése, finomítása történik a csiszolásoktól és a polírozástól egészen a hidak cizellálásáig. A Glashütte Original-szerkezetek felépítése is elsősorban a ¾ híd alkalmazása miatt olyan jellegzetes, olyan glashüttei. Arról, hogy az órák stílusa is ennyire markánsan németes, egyszerűen a történelmi örökség „tehet”. A tokok formáját, a számlapok és a mutatók dizájnját gyakran történelmi glashüttei órák inspirálják.
Az idén bemutatott új kollekció darabjai is szerves részei már a Glashütte Original kínálatának.
A Senator Sixties Panorama date látványában erősen emlékeztet az egykori NDK-ban készült GUB órákéra, de hát az is a történelem része volt. Ugyanolyan domborítású a számlap, rajta ugyanazokat a számokat láthatjuk viszont, ugyanazok a mutatók és minden más is. De mégsem egészen! Ott van először is az a nagy dátumablak, amely mindent megváltoztat. De ez csak a látvány, a lényegi különbség a régi és az új között a technikában rejlik. A korabeli aranyozott réztokok helyett lemez acélból készül és persze már hermetikus hátlapjának zafírüvegén keresztül pedig már egy modern szerkezet néz vissza ránk. A caliber 39–47 azért még nem tartozik a cég legbonyolultabb modelljei közé, de korrekt, amolyan németes konstrukció, versenyképes áron.
Még mindig a Senator-családnál tartunk, melynek másik új tagja a Chronograph XL. A cégtől még szokatlan 44 milliméteres átmérőjére utal nevében az XL megjelölés, és hát persze, hogy egy kronográfról van itt szó, egy automata kronográfról. A 39-es szerkezet a ráépített, 30 perces gyűjtővel rendelkező stoppermodullal egészült itt ki. Ezt a mechanizmust láthattuk már az előző évek óráiban is, de az óramodell teljesen új. A Senator órák komoly eleganciáját hozza ez is, a 44 milliméteres átmérő azonban egyértelművé teszi, hogy klasszikus megjelenése ellenére egy nagyon mai óráról van szó.
A nagyon is rendben lévő, de a Glashütte Originalnál mégiscsak a belépő szintet jelentő Senator-család egyik csúcsmodellje a nagy újdonság, a Senator Diary. Teljesen egyedi megoldást kínál azzal, hogy egy olyan ébresztőóra, amelynek csengési ideje egy hónapra előre beállítható. Csak egy fontos esemény idejét állíthatjuk be rajta 15 perces pontossággal 30 napon belül, de ez így is nagy és remekül használható dolog. Mindezt a korábbinál már egy minőségi osztállyal feljebb sorolható caliber 100–13 szerkezet teszi lehetővé, amely a 100-as jelű alapszerkezet kibővített funkciójú verziója. A szerkezet rendkívül bonyolult, összesen 600 alkatrészből áll, melyből az alapra épített modul tartalmaz 340-et.
A PanoMaticLunar XL bemutatásával már tényleg a legmagasabb minőségi szintre nyerünk betekintést. A Glashütte Original már igazán magas presztízsű óracsaládjának ez az új tagja is hordozza mindazokat a jellegzetességeket, amelyekről azonnal észrevesszük, hol is készült az óra. Az excentrikusan elhelyezett fő számlap és a mellette látható kiegészítő részletek azonnal felismerhetővé teszik a glashüttei stílusú tervezői munkát. A legfontosabb kiegészítő az egész óracsalád nevét is adó panorámadátum, amelynek korabeli első alkalmazása és mai újrafelfedezése is itt Glashüttében történt. Újdonság azonban, hogy az óra már 42 milliméteres, illetve a holdfázisfunkció megjelenítése is fontos és szép jellegzetessége az új modellnek. Az óra szerkezete is a legkülönb fajtából való. A caliber 90–02 automata szerkezetének excentrikusan elhelyezett rotorja és a – glashüttei sajátosságként – különlegesen díszített billegőhíd külön-külön is képes elvarázsolni azt, aki a hátlap áttöretén keresztül a szerkezetre néz.
Egy másik újdonság a PanoInverse XL. A szokásosan balra tolt időkijelzésen túl csak egy járástartalék-kijelzőt olvashatunk le a számlapról, mégis különleges hatást váltanak ki az eredeti ötlettel a számlap felé fordított látványos részletek. Az alapesetben hátul, itt elöl megjelenő, gyönyörű billegőhíd még csak hagyján, hisz láttunk már ilyet, igazán a hátulnézetben máskor fel sem tűnő csapágykövek és azok foglalatainak, a három csavarral rögzített aranyból készült „chaton”-oknak a látható térbe emelése az óra igazi különlegessége. Némileg tovább erősíti azt az érzést, hogy szinte a szerkezet belsejében járunk, amikor az órára nézünk, hogy szokatlan módon még egyes fontos szerkezeti csavarokat is a számlap részeként mutat meg a PanoInverse XL.
Az ez évben megjelentek közül a csúcsmodell a PanoMaticCounter XL óra. Glashüttei lévén ez is szigorúan komoly, amolyan úri, arisztokratikus darab, de méretes, csak acélváltozatban készülő acéltokja és funkciógazdagságról árulkodó fekete számlapja mégis valahogyan sportossá teszi. Ilyen tehát egy Glashütte Original sportóra, némi extrával fűszerezve. Ugyanis egyrészt a mélységben is érdekesen elrendezett számlap, különösen pedig a bal oldalán feltűnő vörös számok, másrészt pedig az óratok rengeteg nyomógombja sejteti, hogy van itt más is a megszokottakon felül. A megszokottak sem egyszerűek azért, hiszen már az oszlopkerék-vezérlésű, klasszikus stílusú automata kronográfszerkezet sem egy közönséges darab. 95-ös névre hallgatna a csak úgy önmagában is 367 alkatrészből álló szerkezet, amelyet, hogy rá az egyedi, 217 darabból összeépített modul került, már 96–01-nek nevezünk.
A modul funkciója igen eredeti. A bal oldali vörös számok egyszerűen egy számláló állását mutatják, melyet az azon az oldalon található gombokkal lehet vezérelni. Csak elsőre, látszólag idegen, valójában nagyon is hasznos kis alkalmazás, hogy gombokat nyomogatva számoljunk, s a számláló állását később olvashassuk le.
A kilencesnél megnyomva a számláló egyet lép előre, a nyolcasnál visszafelé léptethetünk, a tízesnél lévő gomb pedig nullázza a számlálót. A minden szempontból rendkívül igényes óraszerkezet e szokatlan új funkciójának hasznát érdekes példákkal indokolja a cég.
A felsorolásban az szerepel, hogy mik a legkézenfekvőbb dolgok, amiket számolhatunk, számon tarthatunk segítségével.
A példák a következők:
– hány gólt rúgott kedvenc csapatunk,
– hányadik ütésnél tartunk a golfpályán,
– hány szót beszél már a bébink,
– hányszor gondolunk a kedvesre,
és ugye a „legfontosabb”,
– hány mechanikus óra tulajdonosai vagyunk már.

O.G.