Baume & Mercier
M0A08749, Hampton Magnum Square XL

Nem éppen erről a nagyon sportos irányzatról volt eddig híres a Baume & Mercier, de még a mindig csak szögletes órákat tartalmazó Hampton kollekciója sem. Finom vonalú, különlegesen elegáns órákat készít a cég évtizedek óta, sikerrel, s ha mint a Riviera vagy korábban a C. modellcsaláddal sportosabb vizekre evez, azt is így próbálja. Különlegesen, elegánsan. Valószínűleg ebben a darabban is sokkal több van, mint amit a fekete-fehér színek markáns, de egyébként semmitmondó kontrasztja és a merev négyzetforma láttán elsőre gondolunk. Nagy, világító számok uralnák a számlap peremtájékát, de helyet kell adjanak a nagy dátumablaknak, egy második kis órának az alsó részen és még egy jókora céglogónak is a tizenkettes helyén. Az óra nevében az XL nyilván a méretére utal, de azért ne higgye senki valami hatalmas órának! Cseppet sem ijesztően nagy, inkább csak olyan visszafogott, Baume & Mercier-féle XL mérettel van dolgunk. A 200 méterig vízálló toknak a legnagyobb átlója sem több, mint 50 milliméter, és a koronát belemérve is csak 45 milliméter a szélessége. Kényelmesen viselhető tehát és ebben a súlya sem akadályoz. A zömök, sűrűnek érzett, masszív óra nemesacél tokján a szerelt részek nagyon profin hatnak. Látványos, feketített imbuszcsavarok szorítják össze a hátlapot, a tok középrészét, és a titánból készült üvegrámát. A tok oldalait és a jobb oldalon a meglehetősen kényelmetlenül kezelhető koronát is célszerű dizájnelemek, csavarokkal rögzített keménygumi idomok védik. Ha nem is ilyen kemény, de gumiból készül a belső oldalán kényelmi okból homorú óraszíj is, amit a nyomógombokkal kezelhető pillangózár tesz teljessé. Az óra ára 3340 euró, ez azért kötelez, és nincs is ezzel sok baj, a Hampton Magnum Square XL jól teljesíti az elvárásokat.

Ferrari
FER00013, Granturismo Chronograph

A márkát talán senkinek sem kell bemutatni, még itt az órák világában sem. Sokáig Girrard Perregaux-gyártású órákon tűnhetett fel az ágaskodó ló, mígnem néhány éve új partnert talált magának a cég. Az utóbbi évtized vitathatatlanul legsikeresebb márkája, az amúgy firenzei gyökerű Panerai, szinte természetes partnere lett a maranellóiaknak. Ugyanaz a latinos tűz hatja át termékeik formavilágát, belsejükben pedig a mechanika mérnöki csúcsteljesítményei testesülnek meg. Ez Granturismo Chronograph-ban is a közös pontok mutatkoznak meg a Ferrari-ihlette Panerai formatervvel, a Ferrari színvilággal és a Panerai kivitelezéssel. Az óraméret minden kiálló rész nélkül is 45x45 milliméter, nem éppen kicsi tehát, de legalább egy ekkora darab azért kell egy Ferrariból. A forma vonalaiban itt-ott felfedezhető néhány nagyon ferraris részlet, ugyanakkor a Panerai-vérvonalat sem tagadhatná le az óra. Hogy aztán mégis a Ferrari-érzés dominál, abban már a számlap a ludas. Ferrari-vörös és -fekete uralkodik rajta, nagyon kevés a világos részlet, de a mutatók, a leolvasást könnyítendő, szerencsére azok.

A színek mellett a számlap kiosztása és a segédszámlapok keretezett besüllyesztése is a műszerfaljelleget erősítik. Nagy és nehéz is, ami idegenül is hathat, de, köszönhetően az oldalnézetben egészen feltűnő lencseformának, az órát akár kézre simulónak is érezheti a megfelelően elkötelezett Ferrari-rajongó.

Az oldalak szép ívét a határozottan odatett jókora korona és a nyomógombok egészítik ki. A 100 méterig vízálló óra nyomógombjai csavaros biztosítást kaptak, de a korona egynegyed fordulattal záródó bajonettzárat, hogy az ágaskodó ló mindig rendesen álljon. A kellemes figyelmesség nem idegen a márkától, ami az alapesetben rászerelt vörös bélésű fekete krokodilszíjon felül hozzá adott gumiszíjban, sőt a cseréhez szükséges szerszám hozzáadásában is megmutatkozik. A csere sem bonyolult, lévén, hogy a szíjat csavarok rögzítik. Mi így, a csere után, gumiszíjjal fényképeztük. Az óra 6300 eurós árával nemcsak a Ferrari-tulajdonosoknak elérhető, de az árban kifejeződik a magas presztízs és a magas műszaki érték is.

Glashütte Original
Ref. 90-01-02-02-04, PanoMaticDate

A sok hatalmas és nagyon profi sportóra után felüdülés egy olyan, kicsit szolidabb darabot kézbe venni, amilyen ez is. Csupán 39,4 milliméteres átmérőjével tökéletesen illeszkedhet egy konzervatívabb megjelenéshez. Kicsi, de valójában mindenki csuklóján elképzelhető. Egyszerű vonalú, szép arányú az óra tokja, melynek felülete a polírozott üvegráma kivételével mindenütt szálcsiszolt. A vonalakba szépen illeszkedő domborítású üveg alatt látjuk a valójában egyszerű – hiszen csak az időt és a dátumot jelző – számlapot, ami azért mégis izgalmas. Az aszimmetrikus kiosztás és a nagyméretű dátum, melyek napjainkra lassan a glashüttei óragyártás védjegyeivé válnak, ezek okozzák, hogy egyszerű komolysága ellenére sem lesz unalmas az óra. Inkább valami választékos kifinomultság érződik rajta, az ezüstből készült számlap, a szép formájú mutatók és a számlap leheletnyi feliratai mind ezt erősítik bennem. Na, aztán a szerkezet, az ad csak igazán veretes súlyt, okot érzésem alátámasztásához. Szemet gyönyörködtető kis műremek, amely a klasszikus glashüttei iskola követelményei szerint ¾ hidas és kettős hattyúnyakkal büszkélkedő valódi billegőhídja is tradicionálisan vésett, de mégis modern, automata. Talán nem csak a szakértő szemnek tűnik fel az, hogy míg a számlap felől az eklektikus arcát mutatja az óra, és bár innen, hátulról nézve is minden excentrikus, de itt már tökéletes a szimmetria, teljes a rend. Az óra egyszerű fekete szíjat kapott, ami azért persze aligátorbőrből készült, és aminek a zárja is elég kényelmes. Ez az óra akárkinek, vagyis mindenkinek tetszhet, tömegeknek lehet vonzó, de hát 2 100 000 forint körüli árával és ezzel a méretével sohasem fog tömegeket vonzani. Pedig a kevesek ennyiért éppen ezt az exkluzivitást vehetik meg, ezt a különlegességet, ezt a nagyszerű stílust és ezt a kiváló minőséget.

Jaeger-LeCoultre
701868p, Reverso Squadra
Chronograph GMT Black

Hát én sem ilyennek ismertem meg valamikor a Jaeger-Le Coultre Reversóját, igaz, az régen volt. Nem volt ilyen nagy, szigorú fekete sem, automata sem, és kronográf sem, hogy a felsorolást befejezzem, de Reverso volt az is, ahogy ez is. Egy majd’ 80 éves ötlet, a kézen megfordítható óra ötlete él bennük tovább. A korabeli darabokon még az üveget és a számlapot óvandó fordíthatták meg a szerkezetet is tartalmazó középrészt, manapság inkább csak, hogy a szerkezet szépsége megcsodálhatóvá váljon. Meg persze játék, egy drága, de tökéletes játék, ha bevalljuk, ha nem.

A Reverso órák a ’90-es években egyszer csak nőni kezdtek. Az akkor már évtizedek óta megszokott „Classic” méret, melyet sokan még ma is szeretnek, de melyet sokan már megmosolyognak nagyobb társat kapott, ez a GT-méret. (Autómegszállottak ne örüljenek, ez nem Grandturismo, ez Grand Taille, azaz nagy méret.) Fogadtatásának sikerét az eladási számok növekedése jelentette, mire nem éppen sietve, 2000 után be is mutatták a még nagyobb, XGT méretosztályt. Erre csettint manapság a legtöbb férfi, nem a kissé már femininnek ható Classic, nem is az alig nagyobb GT-méret a legkeresettebb, hanem az XGT. Talán még itt sem fog megállni az evolúció, de a részletezett méretcsaládok mindegyikében csak klasszikus, elegáns órákat találunk. Sehol semmi sportosság, pláne lazaság, hogy ne mondjam játékosság. Ezért aztán, nagyon okosan, ezt a rést betöltendő megalkották a Reverso Squadrát. Sportos, dögös, nagy is és nehéz is, de ha ez kell a férfiaknak… És ez kell. Mit mondjak, szép is! Minden, de minden tökéletes rajta. Egyenesek vagy íveltek, köszörült vagy polírozott felületek, árnyék vagy csillogás, mindegyik önmagában szép, és az egész egy remek harmóniában olvad össze. Na, ez így túl szépen hangzik, van itt hiba is biztosan! Ja, van biztosan, csak én nem találom, persze azon kívül, hogy az én kezemre viccesen nagynak érzem. Mint mindig minden Jaeger-LeCoultre órába, ebbe is egy saját szerkezet került, egy automata kronográf, ami ráadásul újdonság. Átgondolt konstrukciójú, kompakt és szellemes mechanizmus, Jaeger-LeCoultre-minőségben, és nehéz szívvel írom le, de ehhez képest bizony nem is sok az a 7450 euró, amit ki kell fizetni érte.

Omega
321.32.44.50.01.001, Speedmaster „Legend”,
Michael Schumacher Edition

Az Omega hatalmas kollekciójában fontos szerep juta már több mint ötvenéves Speedmaster-sorozatnak.Az 1957-es évszám is olvasható néhány modellen,a miénken most csak a Speedmaster logó virít vörössel, minden más fekete és fehér. A zafírüveggel áttört hátlapon át láthatjuk az óra igényes kidolgozású automata szerkezetét, az üveg körül pedig a „The Legend Collection”, Michael Schumacher neve, és a 100 méteres vízállóságra utaló szövegek olvashatók.

Az aszimmetrikus tokforma, amely így nyúlványok nélkül is jól védi a koronát és a gombokat, még nem ’57-ben, csak később, ’63-ban született. Aztán a Speedmasterek mérete lassan nőtt az évek során, egészen az itt látható 44,5 milliméterig, de ez épp jól áll neki, nem tűnik nagynak.

Érdekes, hogy úgy 15 éve az eredetileg 42 milliméteres Speedmastert, a Moonwatch-ot, túl nagynak találta a cég és kézi felhúzós volta miatt talán korszerűtlennek is, ezért bevezette a 39 milliméteres és már automata „Reduced”-modellt. Néhány év átmeneti sikere után ennek a modellnek az utódait már csak a női kollekcióban láthatjuk viszont. Léteznek még, de ugyancsak kikopni látszanak az ETA-Valjoux alapú és jelenleg éppen 41 milliméteres Date- és DayDate-modellek, hogy majd végre csak az itt bemutatotthoz hasonló órák vegyék át helyüket.

Az etalonnak számító formatervre a korabeli plexiket utánzó formájú zafírüveg teszi fel a koronát, és ott vannak még ugye a Schumacher-kapcsolatra utaló fontos jegyek. A számlap az F1-ből megismert szénszálas szövet, és a korona is valami autóalkatrészt formáz, de a nyomógombok tényleg jól felismerhetően, apró kis dugattyúk. A Speedmastereknél megszokott külső gyűrűn a tachyméterskála beosztásai helyett Schumacher pályafutásának legfontosabb tényszámaira emlékeztet az óra. Az F1-es autók gumijának futófelületére hajaz a remek zárral kezelhető gumiszíj és az óra külsőre, így ezzel a sok részlettel alaposan különbözik a többi új Speedmastertől. Szerencsére szerkezetében nem, hiszen belsejében a Frederique Piguet-technikáján alapuló, de az Omega koaxiális gátszerkezetével kiegészített, kronométer pontosságú 3313-as kaliber dolgozik. Ez az oka, hogy bár 1 155 000 forintot kell adni érte, ez a Speedmaster nem drága. Sőt! Kiemelkedő értékű technikai tartalmat, a kiváló, időtálló dizájnt kapunk a pénzünkért.

Oris
674 7587 7264, TT3 Chronograph

Régi ismerős új köntösben, ez a TT3 Chronograph. A Williams F1-csapattal történt megállapodás óta az Oris kollekciójának mindig részei az e versenysporthoz köthető darabok. Alaposan megváltozott azonban az órák képe az elmúlt években, vagy hogy stílusosan fogalmazzak, áramvonalasabb lett a karosszéria. Eltűntek az élek, eltűntek a feleslegesen kiemelkedő elemek. Jó példa erre a tachymétergyűrű, amely markánsan, élesen emelkedett ki korábban, most pedig teljesen egybefolyik a tok vonalaival. A nagyon könnyű, titánból készült óratok az eredetinek éppen nem mondható formatervnek köszönhetően olyannak hat, mint ha nem is szilárd fémből és zafírből, hanem valami zseléből lenne. A tok részének tűnő, szíjba behatoló fémelemek valójában olyan lengő fülek, amelyek a gumiszíj és a fémrészek illeszkedésénél (Ahol 3–3 stift és egy illeszkedő idom tartja össze őket!), jól elosztják az erőket, ugyanakkor képessé teszik az órát arra, hogy bármilyen vastagságú csuklóra jól illeszkedjen. E megoldás előképét már a korai TT-modelleken is láthattuk, de a konstrukció, úgy látszik, most érett be. Az óra számlapját itt is szénszálas szövet borítja, hogy a titán és a gumi mellett az F1-ben használatos újabb anyag is szerepeljen az órán. Sport, pláne technikai versenysport, közben tényleg jól jöhet, ha az óra annyira gömbölyded, hogy szinte oda sem lehet verni semmihez, de akkor miért vannak ezek a nagy gombok? Valószínűleg azért, mert az Orisnál a célszerű kezelhetőséget már nem akarták beáldozni a látvány kedvéért. Erre utal a nyomógombok kis kalapja, miáltal az erő jobban eloszlik az ujjon, nem érezhetjük, hogy a gomb szúr. Aztán a korona is okos, amely ahelyett, hogy a biztos zárású, de kesztyűben kezelhetetlen menetes típus volna, az Oris szabadalmaztatott, s legalább ilyen biztos, bajonettes rendszerével záródik. Bár egy komoly automata kronográffal van dolgunk, egészében szinte a könnyű kvarcórák kényelmét idéző sportszer az Oris TT3 kronográfja. Úgy vélem, 577 000 forintos ára is a helyén van, és korrekt minőségével, némi extravaganciát sem nélkülöző, de nagyon célszerű dizájnjával meg tudja találni vásárlóközönségét.

Rolex
Ref.116400, Milgauss

1954-ben, egy évvel azután, hogy az első Rolex Submariner bemutatkozott, megjelent egy nagyon hasonló óra is, a Milgauss. Az üveg körül más beosztású, de ugyanolyan forgatható gyűrűvel és a Submarinerével azonos méretben volt kapható, persze ez is csak fémcsattal, így a legnagyobb különbség az eltérő formájú mutatókban jelentkezett. Meg persze a Milgauss különlegesen erős antimágneses tulajdonságaiban, amivel a háború utáni kor hőseit, az iparban dolgozó tömegek elitjét, a mérnököket célozta meg a Rolex, ám úgy tűnik, akkor még mellélőtt. A Ref. 6451-es első modell hamarosan módosult, majd később még egyszer, eltűnt a forgatható lünetta is róla, míg aztán 1988-ban maga az óra is eltűnt a kollekcióból. Miután az összes acélmodell közül Milgauss hozta a leggyengébb eladási eredményeket, érthető is, hogy a Rolex a nyolcvanas évek óraipari válsága közepette inkább megszabadult a ballaszttól. Ki gondolta volna akkor, hogy a rút kiskacsa 2007-ben majd így, megújulva lép újra színre. Ha igazán gyönyörűnek lenni még nem is sikerült neki, de valamiért mégis nagyon vonzza a figyelmet. Negyven milliméteres tokjának egyszerű vonalvezetése maga a márkavédjegy. Kiforrott, tökéletes konstrukció, egy védőburok, ami a szerkezet túlélőkapszulája. Hihetetlen – az új évezredre várt talán a cég –, de Rolex órák sokak által kritizált csatja is megváltozott. Az, hogy előnyére, az pedig nem is kifejezés. Tényleg ötletes, és öröm látni, hogy itt a csat is hozza a márkától megszokott magas minőséget.

A professzionális óra lágyvas burokkal is védett szerkezete a különlegesen magas technológiaszinten álló 3131-es, naptár nélküli, automata mechanizmus, természetesen kronométerminőségben. A számlap és a mutatók a színekkel, a másodpercmutató pedig az alakjával is képes meghökkenteni, de elbűvölni is az embert. Éppen mert az új Milgauss egy kicsit más, érdekesebb, mint egy megszokott Rolex, sokak szemében nagyon vonzó.

Ha pedig egyszer megtetszik, az ár már nem számít, kell, még ha zöld is! A különleges technológiájú és megjelenésű óra 4770 eurós listaárával, szinte kötelező darab.

O. G.