Sosem láttunk még ilyen méretű órát a glashüttei manufaktúra új korszakából. Csak a világháború előtti zsebóraidőkben gyártottakéval mérhető össze az új, L034.1-es szerkezet mérete. Nem is fér el egy szokványos méretű karóratokban, annál jóval nagyobb, 46 milliméteres átmérőjű az óra.
A hatalmas és nehéz tok dimenzióit szerencsére nem a divat diktátuma növelte meg, hanem teljes egészében a technika követelte ki a méretet. De miért is?
Mert a szerkezet nem véletlenül óriási, hanem szükségszerűen nem is lehet kisebb, hiszen 31 napra elegendő energiát kell tárolnia, s azt egy hónapon át a legcélszerűbben felhasználnia. Egyetlen felhúzással egy egész hónapig működik tehát az óra, amint azt a számlapján olvasható „Monats-Werk” felirat és a 31-es beosztású járástartalék-jelző jókora segédszámlapja is büszkén hirdeti. A helyhez kötött, fali, asztali óráknál megszokott a hónapos járás, bár ott sem a rugóhajtásúaknál a leggyakoribb. Hatalmas ugyanis az energiaigény, ami egy hónap során, ráadásul meglehetősen egyenletesen kell, hogy rendelkezésre álljon.
A súlyhuzamú, ingaszabályozós óráknál persze, hogy nem okoz gondot a lejárás során csökkenő nyomatékú rugó okozta pontatlanság, de egy billegőszabályozós, rugóhajtású óránál már nagyon is.
Akadtak tehát gondok, amikor a Lange mérnökei egy hónapos járású szerkezet kifejlesztésére adták fejüket. A cégnél – de bármely cégnél – megszokott műszaki megoldások nem lehettek elegendők az új szerkezet létrehozásához. Először is az energiatárolás gondjára fordították figyelmüket. A napjainkban terjedő több rugóházas kivitelt és a sokkal konzervatívabb egyetlen rugóházas felépítést ötvözve, a két, egymás fölé helyezett rugóházas konstrukciót választották. Leginkább komplett óraszerkezetek készülnek akkora átmérőben, amekkorák itt a rugóházak. A 25 milliméteres belső átmérőjű alkatrészek el is foglalják a teljes szerkezet átmérőjének vagy kétharmadát. A rugóházak hasonlóan szokatlan méretű, embermagassággal mérhető hosszú, 185 centiméteres rugókat rejtenek. Ezek a szokványos rugóknál legalább ötször hosszabb rugók annyi energiát tárolnak, amennyivel, csak példaként, egy 100 grammos tárgyat, mondjuk egy tábla csokit, 320 centiméter magasba lehetne emelni. Ezek szerint annyi energia, amennyivel 10 centiméterre emelhető ez a csoki, egy egész napig működteti az L034.1-es szerkezetet. Bámulatos!
De képzeljük csak el, hogy egy valamiféle mechanizmust, amely az ominózus csokitáblát hivatott jó három méterre emelni, egy karóra hagyományos felhúzókoronájával kellene működtetnünk. Hosszú és verejtékes munka lenne ez, elviselhetetlenül kényelmetlen. Ezt belátva a mérnököknek egy merőben új, némileg mégis a korai zsebórák korát idéző megoldást dolgoztak ki.
A felhúzás az óra hátlapja felőli nyíláson keresztül, egy külön eszközzel történik. A zsebórakulcsokra már cseppet sem emlékeztető felhúzószerszám nagyon kézreálló, és kényelmesen kezelhető. Ez a hagyományosan, négyszöggel a szerkezethez illeszkedő felhúzó tartalmazza azt az erőhatárolót is, amely a rugók túlfeszítését akadályozza meg. Az eszközzel tényleg gyorsan és kényelmesen húzható fel az óra.
A megszokott helyén azért még mindig megtalálható koronával csak a mutatók állítása végezhető, míg a dátum kezeléséhez külön, 10 óra irányába helyezett nyomógomb szolgál.
Most, hogy felhúzni már sikerült az órát, a szerkezetben újabb igazi játék következik. Hiszen már rendelkezésre áll a kellő energia, de valahogyan meg is kell regulázni azt. Első lépésben egy gyorsító kerékrendszert forgatnak meg a rugóházak. Ez egy teljesen szokványos dolog, még ha egy Lange-kivitelű kerékrendszerről van is szó. További szokványos esetben a kerékrendszer utolsó tagja, a gátkerék – már a gátszerkezet részeként – a horgonyon keresztül magát a billegőszabályzót hajtja meg. Nem így az L034.1-es szerkezetben.
Az átlagos karórán, még egy nagyon pontos darabon is, csak nehezen lenne megfigyelhető a lejárása során a rugóerővel együtt változó pontosság. Legfeljebb délelőtt egy kicsivel többet siet, mint estefelé. Ez senkit nem zavar, hiszen az apró pontosságingadozás a napi felhúzásokkal ciklikusan ismétlődik, napon belül pedig szinte megfigyelhetetlen. Ezt a Lange-szerkezetet azonban havonta húzzuk, a normál esetben délelőtti eltérés itt jó egyhetes tendenciaként mutatkozik, s az „este” is több napig tart. A pontosság effajta hullámzása zavaró, de mindenképpen jól megfigyelhető. Lenne! Mert azért ez ugye mégsem engedhető meg! Főleg egy Lange esetében nem!
Egészen különleges megoldáshoz fordultak ezért a tervezők egy olyan egyenletes nyomatékot biztosító kiegészítő mechanika beépítésével, amelyet most az egész világ csodál. Pedig egy létező, csak elfeledett konstukcióról van szó. Nem valami mástól kölcsönzött dolog, hiszen a korabeli Lange-műhely hagyatéka a nyomatékszabályzó, sőt maga Ferdinand Adolph Lange készítette az első hasonlót.
De miről is van szó, és hogyan is kivitelezték? Egyszerűsítve, először is azt lehet mondani, hogy a kerékrendszerbe egy közbenső energiatárolót építenek. Ez egy kis hajszálrugó, melyet a főrugók ereje minden tizedik másodpercben újra megfeszít kissé. A gátkerékre, rajta keresztül a billegőre, mindig éppen annyi erő jut, amennyi az ideális, amennyit ez a hajszálrugó közvetíteni képes. Az óra kerékrendszer negyedik kerekének jutott az a szerep, hogy ezt a kis kiegészítő energiatárolót hordozza. A főrugók ereje egy speciális, horgonyszerű alkatrésztől gátolva csak így, tíz másodpercenként szabadul el, s épp csak annyira, hogy a kis hajszálrugót elég feszesen tartsa. Ez a módszer valóban alkalmas arra, hogy a főrugók változó erőssége mellett is tökéletesen egyenletes járást biztosító, mindig azonos nyomaték kerüljön a gátszerkezethez. Igen ám, de a főrugók változó ereje mégiscsak kell, hogy okozzon valami észlelhető változást az óra működésében! Okoz is persze, de ez az óra pontosságát már nem befolyásolja. Annyi történik csupán, hogy az a minden tizedik másodpercben bekövetkező mozzanat, amelyben a kis rugót a nagyok ereje újra és újra feszesíti, nagyobb felhúzottság mellett egy kicsit rövidebb ideig tart, mint amikor az óra már majdnem lejár.
A harmincegyedik nap végén aztán, még mielőtt a főrugók ereje már nem tudná felhúzni a negyedik kerék hajszálrugóját, egy állítószerkezet könyörtelenül megállítja az L034.1-est. Ez az óra, ha működik, csak pontosan járhat.
A leírtakból még nem következik ugyan, de egy gyönyörű órával van dolgunk. Minden Lange-jellegzetességet magán hordoz a Lange31 óra, méretével pedig azokat az igényes gyűjtőket is meghódíthatja, akik a cég korábbi óráit túlságosan aprónak érezték. Azt hiszem azonban, ha nem is mindegyikük, de legtöbbjük igényeinek gyorsan gátat fog szabni a csillagászati, 100 000 eurót is meghaladó ár.

O. G.