A már hosszú ideje küszködő legkisebb Richemont-csoportbeli márka úgy tűnik szép lassan, de kezd kitalálni abból a zsákutcából, amelybe – ahogy az lenni szokott – saját maga fordult be. A néhány éve bevezetett Clifton kollekció mutatja számukra az irányt, miközben a korábbi kollekciók sem tűntek el, de alaposan megtisztították azokat. A Cliftonok sikeresen egyesítették a márkára jellemző régi angolos eleganciát egy kevéske fiatalos lendülettel, a Baume & Mercier Clifton Club pedig egészen merészen nyúl e kettős egymáshoz való arányához – természetesen utóbbi javára.

Az alapvető cél egy olyan időmérő megalkotása volt, amelyre igaz a ma már elcsépeltnek hangzó “sportosan elegáns” jelzős szerkezet. Annak ellenére, hogy már a csapból is ez folyik, valójában meglehetősen kevés igazán jó példát találni az ilyen stílusú időmérők között. Az egyik ilyen örök példa természetesen a Rolex Submariner, amely azonban nem mindenkinek áll közel a szívéhez, még ha műszaki szempontból semmi kivetni valót sem találhatni rajta. A Clifton Club természetesen a legkevésbé sem mérhető még a Submariner presztízséhez, de jó alternatíva lehet. Például mert a sportos jelleg az óra egészén egységesen jelenik meg, és sehol sem esnek túlzásba.

A számlap önmagában más környezetben is megállná helyét, egyedül a narancssárga szín az, ami lendületet visz bele. A toknál is csupán a robusztus koronavédők árulkodnak arról, hogy bizony nagyobb igénybevétellel is képes megbirkózni. A szíjak azonban már kifejezetten sportosak, ugyanakkor nem egyszerű tüskezárral, hanem pillangózárral csatolhatjuk fel azokat. Az elsőre mindjárt öt különböző változattal bemutatkozó Baume & Mercier Clifton Club belépőmodellként is szolgál a márka világába, de azért természetesen nem kvarc szerkezettel szerelték. Mindegyik változatba a Sellita SW 200-as kalibere kerül, amelynek ütésállóságán állítólag egy kicsit sikerült javítani.