Az év első számában természetesen kihagyhatatlan, hogy ne a Genfi Szalon óracsodáiról számoljunk be. Az elmúlt évről számvetést készítve azonban arra is rá kellett döbbenünk, hogy mennyi mindenről nem tudtunk beszámolni magazinunk hasábjain. Bármennyire is szeretnénk, nem tudunk mindent bepótolni, de egyszerűen vétek lenne, ha hagynánk a Roger Dubuis La Monegasque illetve a TAG Heuer Carrera calibre 1887 kollekciót feledésbe merülni. Mint majd olvashatják, mindkét márkára igaz, hogy messze nem olyan sima az út, mint ahogy arra a csillogó kirakatokban nézelődve gondolnánk. Ahogy azonban az élet minden területén, úgy itt is igaz, hogy minden jó, ha jó vége.
A Genfi Szalon a legnagyobb presztízsű – és tegyük hozzá, legdrágább – márkák seregszemléje, amelyek közül a legnemesebb tagadhatatlanul a Vacheron Constantin. Mindig örömteli látni, hogy az immár negyedévezredet maga mögött tudó genfi márka még mindig képes a megújulásra, mindeközben töretlenül viszi tovább örökségét, építi nevét.
A Vacheron Constantinnal egy lapon említhető a francia Hermès. Bár jó ideje jelentkeznek saját óráikkal is, az előző állítás csak finom bőráruira vonatkoztatva állja meg a helyét, amelyekkel nem csak saját neve alatt találkozhatunk, hanem bizony számos, Genfben kiállító márka is hozzájuk fordul, ha óráik szíjaihoz keresnek kivételes minőségű anyagot.
Bár biztosan mindenki vágyik legalább egy-egy darabra a genfi forgatag felhozatalából, sajnos csak viszonylag kevesen engedhetik is meg maguknak. Többek között ezért is dolgoztuk fel egy reneszánszát élő formanyelv, a Flieger órák múltját és jelenét. És akkor nem beszéltünk még az elérhető luxust érzetét kínáló óráiról híressé vált Frédérique Constantról...