Értékek - ez az, amit lassan egy évtizede kórusban hangsúlyoznak, sőt, egy kis túlzással, sulykolnak a neves és kevésbé neves svájci óramárkák. Ezen persze nagyon nincs mit csodálkozni, hiszen ez volt az a koncepció, az az alapötlet, amelynek segítségével sikerült kilábalni a svájci óraipar eddigi legnagyobb válságából, a 70-es, 80-as évek kvarcválságából. Svájc óraipara pedig tagadhatatlanul igen gazdag ha értékekről beszélünk, és a legkülönbözőbb formákban tud megjelenni. Aktuális számunk tartalmát ebből a szempontból is lehet vizsgálni.
A nyilvánvaló marketing értéke mellett mi késztet még óragyártókat arra, hogy egyetlenegy példányban készített modellt ne eladjanak, hanem egyszerűen felajánljanak? Honnan erednek az értékek, kik teremtették? Mit tehetnek azok, akiknek rövid múltjuk miatt nincs mire építeniük? És persze mi lesz ezekkel az értékekkel?
Rettenetes közhely, de attól még tény, hogy a világ felgyorsult, és e hatás alól az óraipar sem tudja magát kivonni. Csak a legjobban eltalált, legsikeresebb modellek engedhetik meg maguknak, hogy hosszú éveken, évtizedeken át változatlanak maradjanak. Ezek azonban a világ „óratermésének” elhanyagolható részét adják, még a statisztikai hibahatár is tágnak bizonyul nekik. A többségnek tehát fejlődnie kell, méghozzá lendületesebben mint valaha. Hogyan lehet megőrizni az értékeket miközben újat is teremtünk? Valóban érdemes-e mindegyik műszakilag kivitelezhető fejlesztést meg is valósítani?
Kérdések, amelyeket kimerítően megválaszolni nem fogunk tudni, a felszínesnél azonban biztosan alaposabb betekintést tudunk adni.