Idén negyedszázados az IWC Portofino modellcsalád, mely a vészterhes 1984-as évben született. Nem véletlen tehát, hogy az idei szakkiállításokon a schaffhauseniek az egykor legkisebb, legegyszerűbb típuscsaládjukat állították a középpontba. Természetesen a kistestvér mára alaposan megnőtt, sőt „családot is alapított”.

Az egyszerű, letisztult vonalú modellek trendjébe illeszkedik az új Parmigiani Tonda 1950, és ez egyben a márka portfóliójának egyre nagyobb diverzifikációját is megmutatja. De a lapos órákat bemutató cikkünkben a JLC Reverso Ultra Thin és az AP Jules Audemars Extra-Thin is helyet kapott.
A vékonyak után jöhetnek a feketék! A hölgyek helyett azonban ismétcsak az óraipar irányzatairól szólunk, a de Grisogono, az Armin Storm, a Claude Meylan, a Porsche Design, a Hanhart és a GC márkék karakteres modelljein keresztül.

Designerek sorozatunkban Alain Silberstein következik, aki belsőépítészként kezdte karrierjét, de órakészítőként lett világhírű. A 61 éves művész szerint ugyanis az ő színes világa a néhány tíz köbcentis karórákon képes igazán érzelmeket kelteni.

A sok felsőkategóriás holmi után nézzünk valami elérhetőbbet. A Tissot technikai újításaira mindenképpen büszke lehet, most azonban egy olyan búvárórát mutatunk be, ami valójában csak a designjában az. A Seastar 1000 ennek ellenére sikeres lett, és megkapta a C01.211 vadonatúj ETA kronográfkalibert. A tűzzománc évszázadokig számított az ékszerek és az órák megbcsült díszítési technológiájának, Már szinte kiveszőfélben volt a huszadik század stílusforradalmai közepette, de ma talán erősebben van jelen, mint valaha. Írásunkban nem csak a technológiával ismerkedhetnek meg, hanem annak gyönyörű termékeit is megcsodálhatják.

Tavaszi számunkból pedig természetesen nem maradhat ki a beszámolónk a Bázeli Show-ról, hiszen a válságnak már vége, legalábbis a svájci óraiparban!

A szerkesztőség