Új dizájnnal jelentkezünk, hiszen – csakúgy mint időmérőinknél – az állandó megújulás nálunk is együtt jár az évek múlásával.

Újfajta cikk is megtalálható lesz ezen lapszámunkban, méghozzá egyfajta álvásárló bőrébe bújunk, aki négy pesti boltban a hazai kínálatból válogat. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy a megadott igényeknek megfelelően, mely modelleket ajánlják, és azok mennyire felelnek meg a célnak. Érdekes kis kaland!

A Jaeger LeCoultre tovább bővíti manufaktúrális szerkezeteinek számát, ezúttal ismét egy valódi műszaki csemegével. A Duomètre à Chronographe kettős szerkezete függetlenné teszi az óra pontosságát a stopperrendszer használatától.

A legjobb németek sem maradnak ma már le a svájci elittől, nem véletlenül témánk tehát az A. Lange und Söhne legfrissebb modellje, mely a láncos-csigás meghajtást alkalmazza ismét, mely elvileg többet javíthat egy óra pontosságán, mint a tourbillon.

A Breitling múltja is immár egy és negyed évszázados, mégis csak a 2009-es bázeli kiállításon mutatja be első saját fejlesztésű és gyártású szerkezetét, a B01 kronográfkalibert. Az ehhez vezető rögös utat vázolja fel cikkünk korabeli modellekkel, hirdetésekkel illusztrálva kis időutazásunkat.

Elméleti vonalon folytatva belemélyedünk az órák karbantartásának finomságaiba, és megtudjuk, hogy akárcsak egy „vacak elemcsere” is miért igényel szakembert.

Az 1868-as alapítású IWC-ről ezúttal két, erősen szervizelt állapotú, de amúgy gyönyörű régi óra kapcsán írunk, amelyek egyfelől a cég talán legjellemzőbb, „legivécésebb” szerkezeteit hordozzák magukban, másfelől amelyek szépen mutatják a cég múlt század elején bejárt pályáját. Konkrétan egy csodálatos zsebóráról és egy nem kevésbé míves karóráról van szó.

Az év elejével elkezdődött a kiállítási szezon, ezúttal a SIHH (Genf) szalon finomságait, újdonságait elemezzük, és lapzártakor kollégáink már Bázelben vannak, hogy hírt adhassunk az ottani nagy bejelentésekről, bemutatókról!

A szerkesztőség